Gesztenyefajtákról és a héjas gyümölcs termesztéséről, igényeiről volt szó a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal fajtakísérleti állomásán, Pölöskén rendezett szakmai tanácskozáson. Emellett hazai és külföldi tapasztalatokról is hallhattak a résztvevők. Az Európai Unióban egyedül Pölöskén végeznek gesztenyefajta-vizsgálatot: lebonyolítják a fajtaelismeréshez, valamint az uniós oltalomhoz előírt DUS-vizsgálatokat, és fenntartják az ehhez szükséges referenciagyűjteményt. A világ minden tájáról érkeznek ide új fajták.
Kevés a hazai
A hazai gesztenyetermesztésről és fajtákról beszélt Szani Zsolt, a Nébih Kertészeti Fajtakísérleti osztály munkatársa.
Az élelmiszeripar viszont tízszer ennyit dolgoz fel, és elsősorban gesztenyepürét és -masszát exportál is. Új termékek is megjelennek a piacon. A gesztenyéből készült termékek értéke 11-12 millió euró.
A gesztenye mészkerülő növény, hazai természetes élőhelyei a nyugati országrészben és a Dunakanyarban találhatók. Az 1960-as években még 200 ezer gesztenyefa volt hazánkban, zömmel erdőkben. Szentiványi Péter akkoriban emelte ki az értékes egyedeket, és állami elismerést kaptak a szelektált fajták, az Iharosberényi 2 és 29, a Kőszegszerdahelyi 29, valamint a Nagymarosi 22, 37 és 38. Az 1970-es években telepítési terv készült azzal a céllal, hogy hazai alapanyaggal lássák el az élelmiszeripart gesztenyéből is. Több mint 1200 hektár gesztenyeültetvény létesült, nagyrészt Zalában. Aztán a rendszerváltás okozta gazdasági átrendeződések, a klímaváltozás és a kéregrák megjelenése egy időben sújtotta az ültetvényeket, így maradt meg mára a körülbelül 250 hektár.
Ellenállásra nemesítenek
A gesztenye azonban sokkal értékesebb növény annál, hogy ilyen alacsony szinten maradjon a hazai termesztése. Európában még sokfelé gesztenyeerdőkből gyűjtik a termést, de megszülettek azok az ellenálló fajták is, amelyek ültetvényekben jól művelhetők.
Sok új fajta született Portugáliában is. A görög és olasz nemesítők nem a fajhibridekben látják a jövőt, hanem a természetes gesztenyeállományokból igyekeznek kiemelni az ellenálló egyedeket. Olaszországban természetközeli ligetekben, vegyes korú állományokban termesztik a gesztenyét, a kertekben állatok legelnek. Náluk jelent meg először a kéregrák kórokozója, így van esély ellenállóbb fákat találni. Japánban és Kínában is folyik rezisztencianemesítés, Kínában a Castanea mollissima faj bevonásával.
Szani Zsolt figyelmeztetett, hogy minden tulajdonság kialakulása erősen függ a termőhelytől, még az ellenálló képesség is változik, tehát a helyi megfigyelés és értékelés elengedhetetlen. A nagy termesztő országok mindegyikében saját fajtákkal dolgoznak, az újak közül többnek tulajdonítanak kisebb-nagyobb mértékű ellenállóságot.
A nagy sztárnak számító francia Bouche de Bétizac a nemesítők szerint rezisztens a kéregrákra és a hasonló mértékű kárt okozó szelídgesztenye-gubacsdarázsra. A Vignols kéregrákkal és fitoftórával szemben ellenálló. Mindkét gesztenye fajhibrid. A spanyol tisztavérű európai gesztenyék közül az Amarelante, a Judia és a Valduna rezisztens kéregrákra, az utóbbi kettő fitoftórára is, az Amarelante pedig gubacsdarázsra. Olasz rezisztens fajta az interspecifikus Primato, görög a Vassilopoulo, japán a Fushigi és kínai a Zhongshu 1.
Új magyar fajta a Nagymarosi 1, ami a MATE Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Kutatóközpontjában született, Nagymaroson szelektálták.
Érésideje közepes vagy késői. A fa növekedési erélye közepes-erős, korán termőre fordul, rendszeresen terem, virágzása hímet előző.
Nemrég került a Nemzeti Fajtajegyzékbe a Nemeshetési korai tájfajta, ami a nevéhez méltón korai érésű, jó természetes ellenálló képességgel rendelkező gesztenye. Megfigyelések szerint nem támadja meg a szelídgesztenye-gubacsdarázs.
