„Az intenzív sakál-vadászat nyilvánvalóan csökkenti az állomány méretét rövid-távon.

– mutatott rá Remington Moll, a természeti erőforrások és környezetvédelem professzora, a tanulmány vezető szerzője. (Ez egyébként elmondható az Európában honos aranysakálról is, melyről bővebben itt olvashat: Nincs megfelelő jogi háttér az aranysakál-állomány szabályozásához)

Az eddigi legátfogóbb sakál-kutatás eredményét az Ecography című folyóiratban jelentették meg. Ezen belül több élőhelyen kutatták a populációk alakulását, és több mint 4500 kameracsapda adatait használták fel – írja a Phys.org. Az élőhelyek térképezése műholdas alapú adatokból származott. Többféle modell segítségével kiértékelték az élőhelytípusok, a nagyobb testű ragadozók, a vadászati szokások és az urbanizáció mértékének hatását a különböző sakál-populációkra.

Ezek alapján több következtetést is levontak.

Ezen belül is a fekete medvék leginkább az erdős térségekben, míg a pumák a nyíltabb élőhelyeken vannak jelentős hatással az állományukra. A sakálok leginkább a füves és mezőgazdasági területeken érezték jól magukat – ezek azok a területek, ahol a legtöbb prédaállat és búvóhely áll rendelkezésükre.

A tanulmány másik fontos eredménye, hogy

A dél-nyugati területeken jóval nagyobb állomány él a településeken, míg észak-keleten ez kevésbé jellemző. Ez is rámutat arra, hogy az ökológiai és geográfiai tényezők fontos szerepet töltenek a különböző területeken.