A kert átépítésére Henry Ernest Milner (1845–1906) angol tájépítész kapott megbízást 1885-ben. Az udvari fronton két neobarokk parter készült, örökzöld puszpángból (Buxus sempervirens) nyírt sövényből. A félköríves ágyáson túl, az angolkertekben a megszokottnál kisebb tavat alakítottak ki, híddal, partján látványos vízeséssel.

A Balaton közelsége miatt igény sem volt nagy tóra, és a kerten átfutó Csókakő-patak szeszélyes vízjárása miatt a vízellátás is korlátozott volt. A birtok vízellátását inkább egy bővizű Balaton-parti forrásból oldották meg, melynek vizét egy vonyarcvashegyi magas víztoronyba szivattyúzták.

Az egész barokk kori gyümölcsös tájképi kertté való átalakítása már az 1850-es években megkezdődhetett, de a teljes átépítés csak a 19. század végére valósult meg. A teret kanyargó utakkal, s nagyvonalú átlátásokkal tagolták, s a tisztások szélére újabb fákat, elsősorban örökzöldeket, sok feketefenyőt (Pinus nigra) ültettek. A kert sarkánál álló tehénistálló helyén egy díszesebben kiképzett úgynevezett schweizereit alakítottak ki, amely pihenőszobákkal egy szagmentesítő zsilipszobán át csatlakozott a valódi istállóhoz, s mint idealizált majorság, romantikus kerti látványosságként szolgált. A díszkert déli szélén öntöttvas szerkezetű pálmaházat építettek.

Az idős, védett fasor ma is mediterrán hangulatot varázsol a tájra. A félkör alakú, szökőkúttal ékes előkertet úgy alakították ki az 1880-as években, hogy a látványában és forgalmával is zavaró közutat nagy földmunkák, valamint az egykori templomtorony és házak lebontása nyomán egy magas bástyaszerű mellvéd takarásába helyezték át.

Fogyatkozó, szépülő kert

A második világháborúban a kastélyépület csak kisebb sérüléseket szenvedett, berendezésének döntő része azonban – az értékes könyvtár kivételével – elpusztult. 1952-ben a kastélyt műemlékké nyilvánították. Azóta szépen megújult és Helikon Kastélymúzeum néven gazdag programmal és kiállításokkal várja a látogatókat.

Fájdalmasabb viszont a valamikor oly híres kert sorsa, melynek területe a korábbi 42 hektárról alig több mint 7 hektárra zsugorodott. A háború alatt az ide telepített honvédség a saját igényei szerint használta, laktanyákat építettek benne, a tavat, patakot kohósalakkal töltötték fel, később a kerten forgalmas közutat vezettek át.