Mindmáig a hagyományos értékek megbecsülése, a természet tisztelete és Istenbe vetett hite vezérli Demeter Józsefet, szerencséjének pedig nem kovácsa, sokkal inkább faragója lett.

Így tettünk idén mi is, miközben József a pult másik oldalán állva kezébe vett egy negyven centiméteres, vadászt ábrázoló szobrot. Akkor épp erre a munkájára volt a legbüszkébb, mert azt a kiállítás keretei között megrendezett szarvasbőgő versenyen a szerelemért sóvárgó gímbika hangját legjobban utánzó vadásznak készítette és adhatta át a színpadon.

„A 2000-ben elindított szarvasbőgő verseny egyik alapítója, Török Henrik keresett meg a tavalyi kiállításon azzal, hogy felajánlanám-e az egyik munkámat a versenyre. Úgy terveztem a szobrot, hogy ne legyen ódivatú, ezért nem öreg, szakállas, hanem fiatalos, stramm, elegáns vadászt faragtam, a vállán puskával, kezében távcsővel, a lábánál pedig az elmaradhatatlan vadászebbel. Izgatott voltam, hogy milyen visszajelzéseket kapok a szoborról. Örömmel töltött el, hogy a szervezők úgy ítélték meg, méltó elismerés lesz a legjobb hangimitátor számára. Nagy megtiszteltetés ez nekem, nem véletlenül öltöztem alkalomhoz illőn” – mutatott az erdélyi népviseletére.

„A hagyományőrzés mint a faragás, a természet tisztelete, vagyis a fa megmunkálása és Istenbe vetett hitem mindig is fontos volt nekem és a családomnak.

Ennél nagyobb élmény nem kellett egy ötéves gyermek számára, hogy tudja, mit szeretne csinálni egy életen át.”