A Fongoliban élő emberszabásúak otthona nem az őserdő, mint kelet-afrikai rokonaiknak. A bozótos, szavannához hasonló életterük leginkább a hominida őseink hajdani élőhelyére hasonlít. Itt kevés a gyümölcsöt termő fa, ami miatt egészen más életmódot folytatnak – írja a DiscoverWildlife.

A forró szavannán Fongoli emberszabásúi gyakran alvással töltik a déli órákat, cserébe viszont késő éjjel is aktívak. A legtöbbet tanulmányozott kelet-afrikai rokonaik ezzel szemben nappali életmódot folytatnak, és éjjel alszanak. Míg utóbbiak csak isszák a vizet, előbbiek örömmel fürdenek is benne. A leglátványosabb különbség mégis a táplálékszerzésben van.

Facsemetéket törnek ki, és addig faragják az egyik felét, még az kellően hegyes nem lesz. Ezután odvas fákban „halásznak” fülesmakikra. Ezek a primitív emberszabásúak éjszakai állatok, nappal faodvakban alszanak, mit sem sejtve a rájuk vadászó csimpánzokról. Ez a vadászati módszer szinte biztos sikerrel kecsegtet: ha nem sikerül őket azonnal felszúrni a lándzsára, akkor az álmából felzavart maki pont a vadász „kezébe” ugrik ki, aki azonnal leharapja a fejét – szó szerint.

Ami még döbbenetesebb volt, hogy csak a nőstény csimpánzok alkalmazzák ezt az élelemszerzési módszert. Ez azonban nem egyedi eset. Nyugat-Afrikában, Gombe-ban is a női egyedek a kreatívabb eszközhasználók: itt hosszú, vékony botokat használnak a termeszek „kihalászására” a várukból.

A tudósok azt gyanítják, hogy a nőstények furfangosságukkal veszik fel a versenyt a náluk jóval erőteljesebb hímekkel. Elődeinknél is ez lehetett az helyzet: bár a ősember férfiak vadásztak, azonban a ősasszonyok találhatták fel azokat a fegyvereket, mellyel mindkét nem képes volt nagyobb zsákmány leterítésére is.