Ez a tendencia a fehér gólyák mellett megfigyelhető a hasonló táplálkozású gémeknél, kócsagoknál is, továbbá a ragadozó barna rétihéja esetében. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felhívja a lakosság figyelmét,

Magyarországi telelésüknek magyarázata az lehet, hogy az itt maradó példányok az enyhülő teleket kevésbé érzik kockázatosnak, mint az oda-vissza akár 18 000 kilométeres, hosszútávú vonulást. Döntésükhöz az is hozzátartozik, hogy a rendkívül változatos táplálkozású gólyák probléma nélkül tudnak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra vadászni a többnyire hómentes gyepeken, szántókon. Ha viszont mégsem találnak táplálékot, fél-egy napos repüléssel meleg, mediterrán területekre tudnak húzódni.

Ennek azért van jelentősége, mert ezeknek a sikeres és egyre jobban csiszolódó túlélési stratégiáknak a birtokában vághatnak bele a következő évi áttelelési időszakba.

Ha kétes egészségügyi állapotú gólyát találunk, a röpképességük vagy annak hiánya alapján tudunk egyértelműen meggyőződni. A tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasságában álldogáló madárról már ránézésre tudhatjuk, egészséges, tud repülni.

Azonban fontos alaposan megvizsgálni a körülményeket, mielőtt a madarak irányába sétálunk, ugyanis folyamatos felzavarásuk megnehezíti áttelelésüket. Probléma esetén a területileg illetékes nemzeti park őrszolgálatát lehet értesíteni.

Ajánljuk még:

• Évente tíz madárfaj állománya csökken
• Eltűnőben a vaddisznó