A szarvasmarhák másik szaruképződménye a szarv, mely egyrészt páratlan szépségű fejdísze lehet az állatnak, ugyanakkor rengeteg veszélyt rejt, ezért ajánlott az eltávolítása.
Fotó: Szilágyi Szabina
A genetikai szelekciónak, a tenyésztési tevékenységnek köszönhetően egyre több genetikailag szarvtalan bika található a katalógusokban.
Erre számos készítmény kapható manapság az állatgyógyszertárakban. Bármelyikre is esik a választásunk, először olvassuk el figyelmesen a mellékelt tájékoztatót és használati útmutatót. Az első üsző kivételével minden – a gazdaságban maradó – üsző szarvkezdeményét kezeltem szarvtalanító pasztával. Az első óvintézkedési szempont, hogy a kezelt borjút tartsuk külön társaitól 3-4 órára, mivel a borjak lenyalhatják egymás fejéről a pasztát, mely égési sérülést okozna a nyálkahártyájukon. A szarvtalanítás eredményességét befolyásolja még a készítmény megfelelő dózisban történő használata az előírt 8-20 nap közötti borjakon.
Néhány évvel ezelőtt a mérnöki gyakorlatomat egy orosházi tejelő tehenészetben töltöttem. Több napot vett igénybe az állatorvosnak az összes tehén körmölése, főként a beteg állatok további ellátása. Előfordult talpfekély (a talpi szaru folytonossági hiánya, melyen keresztül az irha előtüremkedik), szarurepedés (repedés a csülökszarun), dupla talp (kettő vagy több egymás fölé nőtt szaruréteg a talpon), interdigitalis hyperplasia (ujjak közötti szövetszaporulat), pártaszél vagy a sarokvánkos duzzanata (a szarutok fölötti szövetek egy- vagy kétoldali duzzanata) és vékony talp (ujjal benyomva a talpi szaru benyomható). Az orvos minden sánta tehenet kezelt, amelyiknél szükségét látta, fatalpat (a demotech tehermentesíti a beteg talprészt, míg az meg nem gyógyul) helyezett fel.
Fotó: Szilágyi Szabina
A tavalyi esztendőben történt egy számomra is tanulságos eset. Lolát, az egyik magyartarka tehenemet, étvágytalanság gyötörte, vizet sem akart fogyasztani, leállt a kérődzése. Természetesen gyorsan öntöttünk a szájába Ruminogen Pulvis por vizes oldatát. Később több gyomorra ható praktikát javasoltak az állatorvosok, környékbeli állattartók, mint az élesztő, vagy a keserűsó, ami megmozgatja a gyomrot, beleket, hashajtó hatású. Kapott Menbutil injekciót is, ám egyik próbálkozás sem járt sikerrel. Kiegészítésként szőlőcukrot is kevertünk a vizébe, hogy energiához jusson a szervezete. Több napos kezelést követően sem mutatott javulást az állat, így felmerült bennünk, hogy talán a gyomorprobléma már inkább szövődmény és nem a kiváltó ok. Az állatorvos erre a felvetésre azonnal tudta, mi a probléma forrása; Lola lábában fellépő ízületi gyulladás okozta az emésztési gondokat. Kezelésként azonnal Dexafort szuszpenziós injekciót kapott, mely néhány nap alatt rendbe is hozta, már az első nap látszott rajta a javulás. Ugyanakkor, mint minden állatgyógyászati készítmény használatakor, ebben az esetben sem szabad megfeledkezni az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásáról, mely ezen injekció esetében szarvasmarha ehető szövetekre 53 nap, tehéntejre 6 nap (12 fejés).
A szarvasmarhák szaruképződményeinek ápolása tehát elengedhetetlen a mindennapokban. Czakó Józsefet idézve: „Mert jól termelni csak egészséges állattal tudunk!”.
