A legkisebb bokorméretű fajták balkonparadicsomként ismertek: általában már palántakorban megjelennek az első virágfürtjeik (akár már 3-4 levél után), és az igazán törpe növekedésű fajtáknál már az első, esetleg második fürt lezárja a főhajtás fejlődését. A növények kompaktak, rövid ízközökkel, így nem igényelnek támrendszert. A szárukon sokszor két fürt képződik szorosan egymás után, köztes levél nélkül. A kis növényméret a jó fajtáknál általában nem jelent gyenge termőképességet, az főként a koktél (cherry) – bogyóméretű (15-20 g) balkonparadicsomok termésmennyiség-lombmennyiség aránya sokszorosa a folytonnövő társaikénak.
Milyen legyen a paradicsom támrendszere?
A támrendszer fajája és mérete a hajtásnövekedés típusától (végső magasság), a lombozat méretétől, valamint a bogyómérettől is függ. A folytonnövő növényekhez akár kétméteres támasz is szükséges lehet, azonban a növénymagasság csökkenthető oldalhajtások meghagyásával, ha „bokrosabb” habitusú töveket nevelünk. Jó kondíció esetén ezt a támrendszert akár fél méterrel is meghaladhatja a teljes szármagasság, és csökkenthetjük a végső növénymagasságot, ha nem teljesen szorosan (mereven felfele) vezetjük a hajtást. A szoros tartás azonban segíti, hogy kisebb legyen az töréskár szélben vagy szedéskor, különösen nagy bogyójú fajták esetében.
A jól megválasztott anyag mellett figyeljünk a stabilitásra is, és ha szükséges, rögzítsük egymáshoz vagy valamilyen stabil tereptárgyhoz a támaszok tetejét. A stabilitást segítheti az is, ha a leggyakoribb széliránnyal párhuzamosan alakítjuk ki a sorokat. Szélre merőlegesen felállítva a támrendszert, a szél tolóereje megdöntheti az oszlopokat, vagy a gyengébb, de gyakori ingatás következtében is kevésbé stabilan állnak majd.
A legegyszerűbb növényenkénti támrendszert használni: fakarókat, vasrudakat leverve a földbe. Folytonnövő fajtáknál a fakarókat általában meg kell magasítani nyár közepén.
(A 2-2,5 méteres karókból középkötött talajon kb. 40 cm-es részt verünk le a földbe, lazább talajon ennél jóval többre van szükség, hogy a szél ne mozgassa ki a karókat.) A toldás történhet másik karóval, lécekkel, bambuszszárral vagy a kertben termett, vastagabb gallyakkal is.
Ha például vannak akáckaróink és fenyő tetőléceink, az előbbi legyen az alap, az utóbbi a toldás. A toldást dróttal vagy erős, UV-ellenálló, nem nyúló madzaggal rögzítsük, 20-25 cm átfedéssel két helyen átkötve a karókat.
Beszerezhetünk spirál alakú acélkarókat is (natúr vagy műanyaggal bevonva), melyeket kifejezetten paradicsomtámasznak ajánlanak. Ezekből 1,5 vagy 2 méteres változatokat találhatunk a boltokban. Függőlegesen egyesével, vagy gúla alakban hármat egymásnak döntve javasolt használni. A spirálra könnyen felvezethető a szár, csak néhány helyen kell zsineggel rögzíteni. Fém támaszrendszer esetén érdemes számolni azzal, hogy a napnak kitett fémfelület gyorsan felmelegszik, és a hőt gyorsan elvezetheti az árnyékosabb részeire is, megperzselve a növényeket. Emiatt és a tartósság okán érdemes műanyag borítású fémet használni, ha a pénztárcánk megengedi – mert sajnos 50-80%-os pluszköltséget is jelenthet a védőbevonat.
