Amennyiben elegendő napfényt, vizet és tápanyagot kap, a tövek májustól akár októberig növekszenek, és fejlett palánták ültetésével június utolsó napjaitól frissen szedhetjük a paradicsom érett terméseit. 

Nehéz megmondani, hogy elsősorban a paradicsom népszerűsége miatt, vagy mert a legtöbb zöldségféléhez képest viszonylag könnyű nemesíteni, de tény, hogy a paradicsom fajtaválasztéka igen bőséges. Ez arra is lehetőséget ad, hogy a házikertben is kedvenc fajtatípusunkat termeszthessük.

A veteményesben a rendelkezésre álló hely, a felhasználási mód (friss fogyasztás vagy paradicsomlé, püré készítése) és a növények gondozási lehetőségei meghatározzák, hogy milyen növekedési típusú fajtát választunk.  

A paradicsomnövény fejlődése, a hajtás növekedése és a fürthozás üteme-,helye alapján a fajták két fő típusra oszthatók: determinált és folytonos növekedésűekre. Előbbieknél a hajtáscsúcs csak egy meghatározott ideig (fürtszámig, levélszámig) nő, majd fürtben zárul, és a levélhónaljból előtörő oldalhajtások fejlődhetnek tovább. Az oldalhajtások növekedése is viszonylag hamar befejeződik, amikor azokon is fürtöt hoz a tenyészőcsúcs helyén. A másik növekedési típusra jellemző, hogy a növény élete végéig növekszik. Ha nem követünk el nagy hibát a termesztésben, és a környezeti tényezők is megfelelnek a paradicsom igényeinek, minden három levél után megjelenik a száron egy fürtkezdemény, majd a hajtáscsúcs növekedésével újabb három levél fejlődik, aztán egy fürt, és így tovább. Oldalhajtások a főszáron minden levélhónaljban megjelennek, és ha nem törjük ki őket, akár a főszárral azonos tempóban és erősséggel is növekedhetnek, fürtöket és leveleket hozva. 

Míg a folytonnövő fajták hosszú szárat fejlesztenek, magasra nőnek („paradicsomfák”) – a növényeket mindig támrendszer mellett neveljük,– addig a determinált fajtáknál a várható szárhossz alapján érdemes dönteni a művelési módról.  

Közülük a legmagasabbra növő (ún. erős növekedésű determinált) fajtáknál a főszáron 7-11 virágfürt fejlődik ki. A házikerti termesztésnél a kisebb-nagyobb alapterületű hajtatóberendezésben kialakítható támrendszer jobban kiszolgálja ezeknek a növényeknek az igényeit, mint a folytonnövő paradicsomfajtákét. Eközben azonos szármagasságig általában több fürtöt hoznak a növények, mivel ezek két levél után hoznak egy fürtöt, és legtöbbször az ízközök sem olyan hosszúak, mint a folytonnövő fajtáké. Szabadföldi körülmények között egyébként a folytonnövők sem nevelnek ki több fürtöt, mint ezek a sokszor „féldetermináltként” emlegetett növények, amelyek fóliaházban 170-200 cm magasra nőnek meg, ha folyamatosan eltávolítjuk az oldalhajtásaikat.  

A két fürt közötti levélszám annyira jellemző a növekedési típusra, hogy ha megnézünk egy fiatal paradicsomnövényt, melyen még csak két fürt van, akkor a köztük található levelek száma alapján nagy biztonsággal megmondhatjuk, hogy érdemes-e támrendszert készítenünk, és mekkorát.

A legnagyobb termőfelületen a főhajtáson kevés fürtöt hozó fajtákat termesztik, hiszen a konzervipar ezeket a fajtákat használja. Ugyan házi feldolgozásra az erősebb növekedésű fajták között is találunk befőzésre kiváló fajtákat, de a nagyüzemi termesztés során az olcsóbb, támrendszer nélküli termesztéstechnológia és a koncentrált érés teszi lehetővé a gépi betakarítást. Ezeket a fajtákat a veteményeskertben is használhatjuk, ahol azonban általában többször szedünk, de a növényeket bokorként hagyjuk fejlődni, az összes oldalhajtást meghagyva, és általában nem készítünk támrendszert. Érdemes azonban tudni, hogy karó mellett, hajtásválogatással nevelve valamelyest több növényt tudunk ültetni egy négyzetméterre, a bogyók tiszták maradnak, kevesebb betegség jelenik meg rajtuk, a hajtások igazításával védekezhetünk a napégés ellen, és a szedés is könnyebb.