Korábban már írtunk a Méhészet szaklapban a nemzetközi EU-INSIGNIA projektről, amelyben mi, magyarok is részt veszünk. A 2023-as környezetterhelési monitoringkutatásban 15 méhészetben (az egyik a sajátom, illetve az egyiknél egymástól sok 10 kilométerre lévő két telephelyről kerültek ki a minták) gyűjtöttünk mintákat. Magyarország a részt vevő 27 tagországból abba a négybe tartozott, amelyik az igényelt virágpor mintáinak 100 százalékát beküldte.
Ezért külön köszönet a részt vevő méhészeknek:
- Csali Tibor, Nemesvita
- Csányi Antal, Pécs
- Farkas Evelin, Páhi
- Hegyi Tamás, Újszentmargita
- Kis István, Mezőfalva
- Kiss Norbert, Székesfehérvár
- Kővágó Károly, Murakeresztúr
- Molnár Gergely, Vizsoly
- Nagy Balázs, Pannonhalma
- Pánácz Tibor, Fertőendréd
- Szilasi József, Budafok
- Szlávik-Orvos Mária, Békéscsaba
- Terbe István, Kiskunmajsa
Az eredmények kiértékelésénél a szakmai tanácsadó Rőzséné dr. Büki Etelka, a fényképész Palkovics Iván volt, köszönjük a munkájukat!
Az első eredmény a virágporokról érkezett. Kéthetente vettünk mintákat, összesen 135-öt. Az első mintavétel május elején volt, az utolsó augusztus végén, így a korábbi, illetve későbbi minták most nem voltak a vizsgálat tárgyai. Megérkezett az 1261 sorból álló eredmény. Az adatok elemzése hosszabb folyamat lesz, de érdekességeket már most meg tudunk állapítani.
Az eredmény minden mintában két méhcsalád átlagát jelenti. Azaz, ha azt látjuk, hogy Békéscsabán a negyedik mintavételben az olajretek (Raphanus sativus var. oleiferus) 63 százalékos részarányt mutat, akkor az azt jelenti, hogy az egyik méhcsaládban ennél nagyobb, a másikban ennél kisebb arányban szerepel. Azt azonban nem tudjuk, hogy mennyivel térnek el a családok az átlagtól. Azaz van olyan méhcsalád, amelyik egy napon (2023. május 1–4. között volt a mintavétel) több mint 63 százalékban gyűjti az olajretek virágporát.
A virágporminta egyetlenegy nap virágporhordásából képződött. A kéthetes ciklus mintavételei között lehetnek olyan növények, amelyeket gyűjtött a méh, de pont nem kerültek be, vagy nem a fontosságuknak megfelelően.
A másik megmagyarázandó a növények neve. A portugál laboratóriumban (köszönet Alice Pintónak és csapatának) a növény genetikai anyagából kiválasztottak egy szakaszt (ITS2), és ezt a részt hasonlítják össze az adatbázissal. A vizsgálati módszer elég jó, a növényeket fajszinten azonosítja. A mi káposztarepcénk, a Brassica rapa subsp. oleifera, itt nem mutat különbséget a Brassica rapa subsp. rapa-hoz képest (tarlórépa), így az alfajt a helyi viszonyok ismeretében kell azonosítani.
A módszer érzékenységét mutatja, hogy megkülönböztet három útifűfélét: réti, lándzsás és homoki útifüvet.
A jelen vizsgálatban két méhcsalád egynapos virágporgyűjtésének átlaga az alábbi növényeknél volt kiemelkedően magas:
Egy százaléknál magasabb átlaggal 175 növény szerepelt.
Látszik, hogy a fehér akác virágporforrásként is jelentős, ebben a kutatásban a tizedik helyre került. Két méhcsaládból az egyiknél a vizsgálat napján a behordott virágporcsomók összetételében a fehér akác több mint 42 százalékban volt jelen.
Azt is fontos megjegyezni, hogy az itt megmutatott 13 növényből csupán öt a termesztett növény. Ez megnöveli a hatóságként eljáró emberek, falugazdászok felelősségét, hogy a többi lágyszárú növényt se kaszáltassák le az agrárgazdálkodás nevében.
A fenti vizsgálatok bizonyossá tették, hogy eddig méhlegelőként nem nagyon emlegetett növények fontossága is bizonyításra került: zamatos turbolya, tövises iglice, lándzsás útifű stb.
Eljött az ideje a vonatkozó jogszabályok megalkotásának: a méhlegelő virágport adó növényeit nemzeti kincsként kell kezelni és védeni!
Szerző: Dr. Körmendy-Rácz János,
az INSIGNIA kutatás magyarországi koordinátora
