Először is, a lovak látómezeje rendkívül széles, mivel a szemeik az arcorri részen helyezkednek el, ellentétben az emberekkel, akiknek előre néznek a szemei. Ez a szemelrendezés lehetővé teszi számukra, hogy majdnem 360 fokos látómezőt tapasztaljanak meg, ami azt jelenti, hogy a ló szinte minden irányba lát, és csak két szűk vakfoltja van: közvetlenül az orra előtt és mögötte. Ha már a lovak szeméről beszélünk, nem maradhat ki annak a megdöbbentő ténynek a közlése sem, amiről kevesen tudnak, hogy

Színlátás és éjjellátás

Ellentétben azzal az általános hiedelemmel, hogy a lovak csak fekete-fehérben látnak, valójában képesek különböző színeket felismerni, habár nem olyan széles spektrumban, mint az emberek. A lovak dichromatikus látással rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy kétféle színérzékelő sejtjük van (kúpsejtek), szemben az emberek háromféle kúpsejtjével.

A lovak éjjellátása is kiváló, részben a szemük nagy méretének és a speciális szemhártyáiknak köszönhetően, mint például a tapetum lucidum, amely visszaveri a fényt a retinára, növelve a látásélességet gyenge fényviszonyok között. Ez rendkívül hasznos a természetes élőhelyükön, ahol éjszaka is éberen kell maradniuk a ragadozókkal szemben.

Mélységérzékelés és fókusz

Az emberekhez képest a lovak mélységérzékelése eltérő, mivel a szemük a fej két oldalán helyezkedik el. Ez a laterális szemállás nagyobb látómezőt biztosít, de egyben korlátozza a térlátásukat. A lovak a térben lévő tárgyak távolságát és helyzetét kicsit másképp érzékelik, és gyakran mozdítják a fejüket, hogy két szemmel is rálássanak a tárgyakra és pontosabban megbecsülhessék azok távolságát. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy lovunk mindkét kézen lovagolva megijed ugyanattól az idegen dologtól, amikor ellovagolunk mellette, ennek is az az oka, hogy mindkét szemével jól „be kell mérnie” az adott tárgyat ahhoz, hogy felismerje.