A Harry Potter történetek óta tudjuk, hogy együtt biztonságosabb mosdóba járni, hiszen bármi lehet az illemhelyen: troll, szellemek, baziliszkusz… Sőt, a japánoknak még külön szavuk is van erre a jelenségre: tsureshon. De ki hitte volna, hogy más állatfaj esetében is megvan ez a szokás?
A Kiotói Egyetem Vadvilágkutató Központjának doktorandusza, Ena Onishi volt az első, aki elgondolkodott rajta: vajon legközelebbi rokonaiknál is megvan-e ez a szokás? Ehhez ő és kollégái az egyetem vadmentéssel foglalkozó létesítménye, a Kumamoto Menhely négy csimpánzcsoportját figyelte meg – írja a Scientific American.

Fotó: Marcel Langthim from Pixabay
2019 és 2021 között több, mint 600 órányi felvételt néztek át. Ezek segítségével azonosították, hogy melyik egyed mikor és hol könnyít magán. Ez meglehetősen idegőrlő feladatnak bizonyult, ugyanis egyáltalán nem volt biztos, hogy bármi eredményt ki tudnak hozni a bizarr kutatásból.
Az adatokat számítógépes szimulációval vetették össze, mellyel a randomizált vizeletürítést modellezték. Onishi és kollégái végül arra jutottak, hogyha
Ha ez random következne be, nem lett volna kimutatható ez az egy perces időintervallum. A távolság is sokat számított a viselkedés kiváltásában: azok az állatok, melyek 3 méternél közelebb voltak, nagyobb eséllyel követték a példát, mint akik ennél távolabb.
Ami még ennél is érdekesebb, hogy Onishi és kollégái feljegyezték a csimpánzok között lévő szociális kapcsolatokat is. Azt feltételezték ugyanis, hogy az egymáshoz közel álló egyedek nagyobb eséllyel utánozzák társukat. Ezzel azonban tévedtek. Ehelyett a különböző csimpánzok hierarchiában elfoglalt helye bizonyult döntő szempontnak:

Fotó: Angela, Pixabay
Mire jó ez a viselkedés a csimpánzoknál?
„Eredetileg azt vártam, hogyha ezek szociális ráhatások, akkor azok hasonlítanak az ásításnál megfigyeltekhez – az egymáshoz közel álló párok között jobb eséllyel ‘terjed’ át a viselkedés” – magyarázta Onishi. Ehelyett azonban rájöttek, hogy a rangsornak van nagyobb hatása.
Egyelőre korai lenne következtetéseket levonni ezzel kapcsolatban, és sok a felmerülő kérdés is. Érdekes lenne ezt a viselkedést a vadonélő egyedeknél is megfigyelni. Onishi szerint ugyanezt az eredményt kapnák.
Matthew Campbell, a Kaliforniai Állami Egyetem pszichológusa szerint, aki nem vett részt az új kutatásban, de tanulmányozta a csimpánzok „fertőző” viselkedését, könnyen lehet hogy
Campbell azt is hozzátette, hogy attól függően, hogy a viselkedés milyen pontosan kerül átadásra az állatok között, a felfedezés segíthet annak feltárásában is, hogy a csimpánz mennyire ismeri a saját testét, és hogy van-e fogalma a vizelésről. „Hogy ez hogyan működik, és mit jelent a csimpánzok éntudatára nézve, ez az igazán érdekes rész számomra” – mondja. „A felszínen ez egy buta témának tűnhet, de valójában valami egészen alapvető dolgot jelezhet.”