0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. március 23.

A jégkorszakban kihalt, de most újra megjelent Nagy-Britanniában

A klímaváltozás hatására egyre északabbra vándorolnak egyes fajok. Nagy-Britannia esetében, lévén szigetország, ez nem is olyan egyszerű. Most azonban egy régi-új hüllőfaj megtelepedését vizsgálták.

Ahogy egyre inkább melegszik a klíma, az egyenlítő környékén élő fajok élőhelye összeszűkül, míg az attól távolabb élőké eltolódik. A repülő fajok előtt nincsenek akadályok, sőt, a tengerben élők is könnyen vándorolnak számukra megfelelőbb éghajlattal rendelkező területekre. Nagy-Britanniába pedig rendszeresen érkeznek új fajok, ami nem mindig jó hír.

Sok betelepített idegenhonos, inváziós faj problémás lehet egy ilyen helyen, hiszen az őshonos élővilág nem tud hova menekülni előlük.

Ilyen eset például az amerikai szürke mókus megtelepedése, mely szinte teljesen kipusztította az őshonos vörös mókust a szigetországból.

mókus inváziós faj
A cukinak kinéző invazív szürke mókus kiszorítja az őshonos vörös mókust. Könnyen megkülönböztethetőek nem csak a bundájuk színéről, hanem a fülpamacsukról is: a szürkének nincs.
Fotó: Pixabay

Most azonban egy hüllő megtelepedését vizsgálták a Londoni Állatkert szakértői. Anglia éghajlata ugyanis nem kifejezetten kedvez a hidegvérű állatoknak, és csak néhány képes alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez. Azonban a véletlenül elszabadult erdei siklók megtalálták a számításaikat, és nemcsak túléltek, de szaporodó állományaik is vannak.

Érdekesség, hogy ez a faj valaha a jégkorszakok közötti melegebb periódusokban otthonának nevezhette a szigetországot. Erről több fosszilizálódott csontlelet is tanúskodik. Azonban a jégkorszak alatt, úgy 300 ezer éve kipusztultak.

Védeni vagy pusztítani?

Felmerül tehát a kérdés, hogy egy faj, mely valaha létezett Nagy-Britanniában, mennyire tekinthető inváziósnak, ha újra megtelepszik? Nyilvánvaló, hogy nem spontán megtelepedésről van szó, hiszen egy szárazföldi hüllő képtelen önerőből átkelni a La Manche csatornán.

Tekintve, hogy főként rágcsálókkal táplálkozik és az emberre nem veszélyes, nem biztos, hogy szükséges az elpusztítása. Összesen három populációjuk ismert, egy Londonban, az állatkert közelében, és kettő Wales-ben.

erdei siklo
Erdei sikló (Zamenis longissimus)
Fotó: Dieter, Pixabay

Az állatkert kutatói most kifejezetten az észak-walesi populációra koncentráltak, mivel ez a leghidegebb terület, ahol a siklók jelen vannak. Összesen 21 állatot szereltek fel rádiójeladóval és két nyáron át követték nyomon őket – számol be a Phys.org.

Az eredmények még a kutatókat is meglepték.

Az erdei siklók remek megoldást találtak a hűvösebb idő leküzdésére: gyakran rejtőztek el épületekben, főként padlásokon, amikor például vedlettek vagy a táplálékukat emésztették (a hüllők esetében ez hosszabb időt vesz igénybe). Emellett a kerti komposzthalmokat használták tojásrakásra, ezek melege segítette utódaik fejlődését.

A kutatás nem csak a siklók követéséből állt: a helyi lakosságot is kikérdezték. Döbbenetes módon az emberek nagy része egyáltalán nem bánta a csúszómászók jelenlétét. Ennek egyik oka lehet, hogy nem nagyon kerülnek szem elé, így sokan nem is tudnak róla, hogy sikló lakik a „szomszédban”. Emellett úgy tűnik, hogy beilleszkedtek a helyi ökoszisztémába is, mivel semmilyen negatív hatással nincsenek az őshonos fajokra.

Egyelőre nincs döntés a sikló ügyében

Mindezen tényeket figyelembe véve tehát felmerül a kérdés:

szükséges-e ezeknek az állatoknak az elpusztítása, ha nem okoznak problémát? Vagy éppen hogy meg kellene becsülni őket, tekintve hogy őshonos elterjedési területükön a klímaváltozás miatt veszély fenyegetheti őket?

Az erdei sikló hamarosan napirendi pontra kerül, és a kormányzat döntést hoz az ügyben, hogy felkerüljön-e az inváziós fajok listájában. Amennyiben így döntenek, úgy az idegenhonos fajokra vonatkozó jogszabályok értelmében irtani kell majd. Az állatkert munkatársai szerint ez azonban nem lenne szerencsés, hiszen ezek a populációk nem okoznak problémát. Remekül alkalmazkodtak új élőhelyükhöz, és amennyiben a mostani őshonos populációkkal bármi történne Európa többi területén, a Nagy-Britannia területén élő erdei siklók jelenthetnék a faj utolsó mentsvárát.

Forrás: Phys.org

Magazin ajánló: