– Ha a fekete racka vadállat lenne, akkor a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolnák, annyira lecsökkent az egyedszáma. Ha mongol hasonlattal lehet élni, akkor a világban annyi fekete racka található, mint Mongóliában hópárduc – indokolja a fajtaválasztást Ákos.

Volt olyan időszak is, amikor 900 juhot tartott, akkor a világ feketeracka-állományának közel 15 százaléka az alsópetényi Rackavölgyben legelt.

Jelenleg 80 hektár legelővel rendelkezik, amely több tagból áll, így legeltetéskor és háremezéskor lábon hajtják az állatokat az éppen megfelelő területre.

– A rackák nagyon temperamentumosak, a teherautóra való hajtás náluk nem működik. Nem kezes állatok, de nem bánjuk, ez is a szelekció eredménye.

Törzstenyészet lévén nagyon sok szempontnak meg kell felelni, de sok segítséget kap a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetségtől, ahol elkészítik a juhok származása alapján a legoptimálisabb párosítási tervet. Ákos a háremszerű tenyésztést választotta, október körül állítja össze az állatokat, elletéskor a bárányokat azonnal fülszámozzák, hogy a vérvonal követhető legyen.

Az állatjólléti program keretében rendszeresen vizsgálják az állatokat, a bélsárból kimutatható betegségek szinte minimálisak, ami a legelőn tartásnak az eredménye.

Az őshonos állatok tartását az állam is támogatja, és a rackák népszerűsítését elősegítheti az a trend, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a lassan fejlődő állatok húsa iránt, szemben a mesterséges takarmányokkal és hormonokkal gyorsan felhizlalt állatok húsával – igaz, hogy ez a hazai bárányhúsfogyasztásban nem érzékelhető.

– Ha megnézzük a statisztikát, pontosan látszik, hogy az átlag magyar ember 70 kilogramm húst fogyaszt évente, ebből kb. 34 kg a baromfi, 30 kg a sertés, 4 kg a marha és a maradék 2 kilogrammon osztozik az összes többi állat, amiből csak pár deka a bárányhús, és az is, mint köztudott, húsvétkor fogy el. Sajnos az a kialakult sztereotípia, miszerint a birkahús erősen faggyús ízű, és csak pörköltet lehet belőle készíteni, szintén nem támogatja a bárányhúsfogyasztást. Ákos ezt cáfolja, egyrészt

Adódik a kérdés, hogy mit profitált a mongol nomád pásztorélet kutatásából, mit lehet átültetni a rackavölgyi mindennapokba.

– A mongol és a magyar, vagy európai álltartás egyáltalán nem hasonlítható össze – magyarázza a kutató. – Mongóliában most is extenzív állattartás van, az intenzív állattartást az ottani klíma nem teszi lehetővé, hiszen a nyári és a téli maximumhőmérséklet között akár 90 Celsius-­fok eltérés is lehet. Néhányan kísér­leteznek azzal, hogy Európából visznek tejelő marhákat, de az istálló fűtése, a takarmányozás és egyéb infrastruktúra kiépítése olyan költségekkel jár, amit nem lehet kitermelni, és az állatok még így sem bírják a körülményeket. Ennek oka, hogy két hónapig a hőmérséklet tartósan -20 Celsius-fok alatt van, de előfordul, hogy eléri a -40 Celsius-fokot is.

A mongol fajták a jég hátán is megélnek, a húsuk bizonyára sokkal egészségesebb, mint bármelyik más fajtáé. Nálunk ismeretlen, mongol fajtákat tenyésztenek, mint például farokfaggyús juhokat, amelyeknek a farokcsontjuk körül egy faggyúrész található, ami az ottani kultúrában ínyencfalatnak számít, ünnepi alkalmakkor szolgálják fel megfőzve, és leginkább a mi szalonnánkhoz hasonlít.