A tartásukról szólva elmondta, hogy Mongóliában az anyajuhok ellésük napján kapnak némi szénát, ennyivel kedveskednek nekik, és összességében ebből áll a takarmányozás. Másnap már a legelőn van a báránnyal együtt úgy, hogy az elléskor még akár -10 Celsius-fok is lehet, és abból kell megélniük, amit a legelőn találnak. Így a termelési költségeik is jóval alacsonyabbak, mint máshol. Ha Mongólia nyitna a világ felé, versenyképes lenne a bárányhúsok terén. Az állatállomány mennyisége miatt mindenképpen, hiszen jelenleg 35 millió juhot számlálnak az országban – viszonyításképpen Magyarországon 1 millió juhot tartanak.
– Az a szemlélet fogott meg, amellyel a természethez, az állatokhoz viszonyulnak a mongol emberek, és ezt próbálom átültetni a mindennapjainkba is. Kezdjük ott, hogy gazdasági szempontból a rackatartás nem rentábilis, viszont ezen túl vannak más szempontok is, amelyek egy család életben fontosak, elsősorban ez az életforma.
A fenntarthatóság szintén fontos a számára, ezt a szemléletmódot a környezetében is igyekszik megvalósítani. Az alsópetényi tó körül több hétvégi telek is van, amelyek gazdái évente elég sok pénzt áldoztak kaszáltatásra azért, hogy a területet rendben tartsák. Pár éve megszervezték, hogy a juhokkal legeltetik le a telkeket, így mindenki jól jár.
Ákos jelenleg a község polgármestere is, és több olyan projektet is tervez, amely beleillik a távol-keleti sztyeppéről hozott tapasztalataiba.
Emellett egy ekkora állományhoz már elkelne egy vágópont, ami komoly beruházással, adminisztrációval és plusz személyzet alkalmazásával jár, ezért ezt a távolabbi tervek közé sorolja. A pályázatok jelentenék az előrelépést, de azok kihasználásához a pályázati rendszernek egyszerűbbnek és átláthatóbbnak kellene lennie Ákos szerint. A jelenlegi struktúra teljes embert kíván, amire a gazdaság mindennapi teendői, a kötelező adminisztrációk, a család és a polgármesterség mellett most nem jut energiája.
Fotók: Rackavölgy
Ajánljuk még:
