A csípőszűrés
Csípőszűrésre a Zalai Állatgyógyászati Centrumba mentünk dr. Szilvássy Leventéhez. Gyerekkorom óta ismerem, és nagyra tartom őt. Nemcsak a szakértelme, hanem a nyíltsága miatt is. Ő az az állatorvos, aki tapasztalataim szerint maximálisan egyenes. Mindent megtesz a páciensekért, szinte haragszik a betegségekre, de ha nincs esély megmenteni egy állatot, azt is megmondja. Régen találkoztunk a távolság miatt, de mikor megláttam azon a listán, akiktől a Magyar Kisállatortopédiai Egyesület elfogad csípőröntgent, nagyon megörültem, és tudtam, hogy jó kezekben leszünk.
Hosszú, meleg nyári autóút végén értünk a rendelőbe, ahol csupa pozitív tapasztalat ért. Partnerként kezeltek, a röntgenfelvétel elkészítésében is segédkezhettem. Zalát – ha lehet így mondani – körbecsodálták az asszisztens hölgyek és a doktor úr is. Elmondták, hogy számos rossz tapasztalatuk volt mudikkal, amik gyakran voltak bizalmatlanok, nehezen tűrték a kezelést. Ezzel szemben Zala hozta a házon kívüli formáját, barátságos volt, és még az altatás-kezelés macerája után is hagyta magát simogatni.
Összegzés
Így állunk most. Várunk arra, hogy legyen olyan tenyészszemle, ahol két bíró tudja megnézni kutyánkat. Reméljük, szeptemberben a hortobágyi ilyen lesz. Persze előfordulhat, hogy bármilyen ok miatt Zala nem felel meg a szemlén. Kicsit nagyobb, mint egy átlagos mudi. A negatív csípőszűrés eredmény sincs még a kezemben, de a doktor úr elmondása alapján ezzel nem lesz probléma. Meglátjuk…
Én eredménytől függetlenül szerettem volna beszámolni az útról, amit Zalával együtt megtettünk. Szeretnék ezzel inspirálni másokat, olyanokat, akik esetleg most vannak abban a helyzetben, hogy tanácstalanok, nem tudják, meg fogják-e tudni oldani a felmerülő problémákat a kutyájukkal. A tapasztalatom az, hogy bíznunk kell a saját megérzéseinkben, magunkban, kutyánkban. Ha mi úgy érezzük, hogy összetartozunk és kitartunk emellett, a problémák megoldhatók, vagy megkerülhetők.
Már nem volt időnk arra, hogy cuki kiskutyaként alapozzuk meg a köztünk levő bizalmat, kötődést. Én pedig, tapasztalatlanságomból kifolyólag – ő az első saját kutyám – nem ismertem fel, hogy a konfliktusaink alapja sokszor egyszerűen a kamaszkorra jellemző normális kutyaviselkedés.
Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített abban, hogy Zalával egy csapat lehessünk. Főleg férjemnek, akinek sokszor megy idegeire Zala – és a gazdája is – a lendületével. Benkár Attilának, a mudimentőknek, akik a megtartására biztattak, dr. Szilvássy Levente csapatának, akik megerősítettek kutyám értékeiben.
Remélem, hamarosan arról számolhatok be, hogy Zala megszerezte a B-törzskönyvet, és tenyészthető lett. Én már gondolatban kiválasztottam a párját! De ez már egy következő történet…
Zala korábbi történetei itt olvasható:
