Március vége és május közepe közötti tömeges megjelenésével festi aranysárgára a láp- és mocsárréteket, patakok partját. A mocsári gólyahír virágzása a magasabb, hűvös helyeken elhúzódhat. Hazánkban két alfaja ismert, egyik az alföldi, másik a hegyvidéki tocsogók, patakpartok, nedves rétek virága.
A mocsári gólyahír (Caltha palustris) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családja Caltha nemzetségének egyetlen Magyarországon is honos faja. Nyirkos területeken, mocsarakban, lápréteken, fűz- és égerligetekben, valamint patakpartokon él a Kárpát-medencében mintegy 1000 méter magasságig.
Elfekvő, majd felemelkedő, ritkábban felálló szárú, 15-50 centiméter magas évelő növény. Fényes, bőrnemű, szórtan álló, egyszerű leveleinek széle csipkés, a válla szíves. A tőlevelek nyele hosszú, a szárlevelek ülnek. Virágai alatt nincsenek murvalevelek, az egykörű virágtakaró 5, ritkán 7 élénksárga csészelevélből áll.
A mézfejtő szirmaik hiányoznak, helyettük bőséges virágport, azonkívül nektárt is kínálnak a rovaroknak – a nektárt a magház választja ki. Tüszős terméscsoportjában az 5-8 tüsző csillag alakban rendeződik el, bennük a magvak két sorban ülnek. A magtokok karom alakúak.
Nem védett növény, de élőhelyeinek megszűnése miatt – főleg az Alföldön – egyre kevesebb helyen találkozhatunk vele.
Hol keressük?
Az ócsai égerlápban, a kiskunsági nedves réteken (Kurjantó), a Hanságban, a Vértes lábánál, valamint a Bihar-hegységben is sokfelé előfordul.
Ajánljuk még:
