Hamar kiderült, hogy a tudatlanok bátorságával fogott hozzá a nálunk ismeretlen állatfaj tartásába, ami igaz a hústermelésre és az értékesítésre is. Az ismeretlenség homályából kinőni nehéz dolog, erre legalább húsz
évet kell szánni.

Az emu Ausztrália ikonikus állata – a vörös kenguru mellett –, a madarak osztályába és a struccalakúak rendjébe tartozik. Futás Levente osztja azoknak a legújabb kutatásoknak az eredményét, amely szerint az emu nem madár, bár sokáig azt hitték róla – a strucc valójában madár –, hanem valójában egy itt maradt dinoszaurusz. Ezt mutatja a tollazata is, amit ha jobban megnézünk, valójában szőrzet, a csüdjüket pedig szarupikkelyek borítják. A fejlődése egy külön genetikai ágon haladt, és érte el jelenlegi formáját Ausztráliában. Ettől függetlenül hivatalosan jelenleg a madarak osztályába tartozik.

Szőrős tollazatuk, a bőr alatt felhalmozott zsírréteggel kiegészülve, a természet egyik legjobb hőszigetelője. Sivatagi madár lévén jól tűri a hőingadozást: a -20 Celsius-fokosos hidegtől a 35 Celsius-fokos kánikuláig.

A húsuk nagyon értékes, különleges avokádózöld színű tojásaik 50-60 dkg-ot nyomnak, ami 12 tyúktojásnak felel meg. Bőre alatt felhalmozott zsírja szintén figyelemreméltó, az őslakosok többek közt sebgyógyításra, bőrbetegségek és égési sérülések kezelésére, gyulladáscsökkentésre használták, ma pedig a kozmetikai ipar alkalmazza kiváló hidratáló tulajdonsága miatt.

Az emut Ausztráliában az őslakosok évszázadok óta ismerték és vadászták, de tenyésztését haszonállatként csak néhány évtizede kezdték el. Ezután az Egyesült Államokban terjedt rohamosan a háztáji tartása. Európában a ’90-es években figyeltek fel rá a marhahús alternatívájaként.

2008-ban vettünk pár állatot kíváncsiságból, figyeltük, hogyan kell foglalkozni velük, mik az igényeik. Egy évig csak hobbiból tartottuk, közben tanulmányoztam a fajtát, sokat olvastam, beszélgettem emutartókkal, meglátogattam külföldi farmokat és gyarapodtak a saját tapasztalataim is. A kudarcokat sikerek váltották, majd eljött az idő, amikor fel kellett tenni a kérdést: hogyan tovább? – meséli a kezdeteket Futás Levente.

Jelenleg 600 egyedes emuállomány él és növekszik a Viss határában lévő karámokkal, keltetővel felszerelt farmon. Levente szerint ez Európa legnagyobb emufarmja, amelynek kiépítése hat évbe tellett. Magyarországon mások is tartanak emukat, de elsősorban hobbiszinten.

A 100 hektáros gazdaság nagy részén növénytermesztést folytat, és nem gondolkozott a tömegesen tartott húsállatokban, és még a struccnál is különlegesebb fajtát keresett. Az emuhoz még állatorvost is nehéz volt találni, aki elvállalta a telep felügyeletét. Hiába mondta, hogy

így oltani, gyógyszerezni sem kell. A helyi állatorvos végül azután vállalta el az emukat, miután székletmintát vittek az állatorvosi egyetem laboratóriumába, ahol megerősítették, hogy az emuk nem fogékonyak a betegségekre. Ez az egyik nagy előnyük, és ebből a szempontból könnyű a tartásuk.