Az említett júliusi, augusztusi hőségnapok tehát ily módon csökkentették az idén a nagyobb arányú lombfertőzést. A még életben maradt peronoszpóragomba a levélszövetben vagy a felületen képződő spórák által szeptemberben újabb erőre kapott a fiatal leveleken, valamint kisebb hányadban az idősebb levelek mozaikos foltjain, melyekben valószínűsíthető az áttelelése.

Habár a szőlőlisztharmat környezeti igényei jelentősen eltérnek a peronoszpóráétól, a hőségnapok hasonló gátló hatást fejtettek ki rá. A lisztharmat lombfertőzése (a korai fürttünetek ellenére) csak lassan fejlődött a vegetációs időszakban. A másodlagos levéltünetek a borsó nagyságú bogyóállapot után jelentek meg az érzékeny fajtákon. Júliusban és augusztusban még mindig csak gyenge felületi levélfertőzöttség volt jellemző nagyon lassú terjedéssel. A hétről hétre ütemezett megfigyelések során azt tapasztaltuk, hogy a lisztharmatos felületeken az ivaros termőtestek képződése is jóval később, csak szeptember első hetétől volt megfigyelhető észlelési szinten. Ismert, hogy

A magas UV-B sugárzás a tőke napnak közvetlenül kitett részein szintén csökkenti a fertőzési nyomást, hatására ugyanis a lisztharmattelepek elpusztulnak. Míg július-augusztusban a meleg, száraz időjárás volt kedvezőtlen a lisztharmat levélfertőzéséhez és a termőtestek képződéséhez, addig szeptember első dekádjától a lehűlő és csapadékossá váló körülmények lassították a folyamatot. Olyannyira, hogy szeptember vége, október elejére csak 30-60% közötti levélfelületi fertőzöttség volt mérhető, mérsékelt termőtestképződéssel. A termőtestek körülbelül 90%-a ekkor éretlen (citromsárga), 5%-a félig érett (barna) volt és csupán 5%-uk érett be teljesen erre az időre. A termőtestek 1 cm2-re vetített száma is elmaradt a jelentős mennyiségtől: érzékeny fajták levelein 20-60 kazmotéciumot számoltunk, szemben a (közepes-)erős fertőzöttségű évekkel, amikor 120-150 db/cm2 mennyiség képződött.

Amennyiben az őszi időszak elhúzódó, meleg lesz, a termőtestek képződése még minimális szinten folytatódhat, amelyek aztán a novemberi esőkkel a tőketörzs­re lemosódva áttelelhetnek. Vizsgálataink szerint a lisztharmat gyenge (közepes) fertőzési nyomása várható a következő évre.

A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség tünetei intenzíven, egyre nagyobb területen jelentek meg a szőlőskertekben, sok esetben a betegséget terjesztő vektor, az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés mellett is. Jelenleg a fertőzött tőkék még felismerhetők, mert a jellegzetes tünetet mutató, deformálódó, kanalasodó, színeződő lombjuk az utolsók között hullik le. A fertőzöttnek vélt tőkéket gyökerestől távolítsuk el, akár most, akár a tél folyamán, amikor alkalmasabb lesz rá az időjárás, hogy visszaszorítsuk a betegség további terjedését.