A cikk nyomtatásban a Kerti Kalendárium 2024/11-12-es számában jelent meg.
Egy régi mondás, miszerint a szőlőben is terem arany, egy kis plusz optimizmussal találóan jellemezheti az évet, ugyanis a szakemberek többsége egyetért abban, hogy 2024 beállhat a jó évjáratok sorába. Ahogy várható volt, az időjárás az idén is éreztette megkérdőjelezhetetlen fölényét.
A rendkívül meleg nyár miatt a párolgás intenzív volt az ültetvényekben, a bogyók töppedését, a lémennyiség csökkenését eredményezte. Ugyanakkor a cukrok koncentrálódása mellett megmaradtak a savak is, melyek együttesen az idei év terméséből kifejezetten jó minőséget vetítenek előre. Hogy ez a későbbiekben is garantált legyen és hosszú távon is „hozzon a konyhára”, a gazdáknak nemcsak a pincében, hanem még a szőlőskertekben is van tennivalójuk.
Az ültetvények jelenlegi növény-egészségügyi állapota rendkívül széles skálán mozog, legfőképp a különböző szőlőfajták betegségre való fogékonysága és az alkalmazott növényvédelmi technológia határozta meg. Így aztán vannak olyan szakemberek, akik növényvédelmi szempontból nem érezték különösebb kihívásnak az idei évet, de olyanok is, akik a gombabetegségek leküzdésére tett erőfeszítéseik ellenére is számottevő veszteséget szenvedtek. Ahhoz, hogy a következő termelési időszakra bölcsen, előrelátóan készüljünk fel, a rosszabb, kedvezőtlenebb növény-egészségügyi helyzetből kell kiindulnunk.
A betegségek a lombozat kisebb mértékű károsodása mellett a fürtön intenzíven felszaporodtak, és a szőlő borsó nagyságú bogyóállapotára a legtöbb szőlőskertben általánossá vált (peronoszpóra-fürtfertőzöttség: gyenge-erős fokozat, lisztharmat-fürtfertőzöttség: gyenge-közepes fokozat). Az elindult fürtfertőzéseket az esetek többségében sajnos nem sikerült visszaszorítani, így zsendülésre (főleg a feketerothadás esetében, gyengéről közepes fertőzési fokozat) tovább fokozódott a baj.
A fürttel szemben a lombozat fertőzése valamivel kedvezőbb képet mutatott. A nedvességigényes peronoszpóra és feketerothadás levélfertőzése a csapadékos időszakokban több fertőzési ciklussal indult, gyakran intenzív sporulálás mellett, de a járványszerű fertőzésnek hol a növényvédelmi kezelések, hol az időjárás szabott gátat. A gyakran szélsőséges hőmérsékletű, de átlagban jóval melegebb tavaszi hónapokat kifejezetten meleg és száraz július, augusztus követte, ami lassította a fertőzött levélszövetben a gombafonalak növekedését, csökkentette a spórák képződését.
Ha az elmúlt 5 év nyári hónapjait kicsit közelebbről szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy idén júliusban és augusztusban is jóval magasabb volt a hőségnapok (30 ˚C-nál magasabb hőmérsékletű napok) száma a korábbi évekhez képest, amihez alacsony (minimum 14-38%) páratartalom-értékek is társultak. Ez utóbbi nem is volt meglepő, mivel az 1 mm-t meghaladó csapadékos napok száma és a havi csapadékmennyiség is elmaradt a megszokottól. Ez az időjárási helyzet a feketerothadás áttelelő képleteit érintette a legkevésbé, mert a hőségnapok beköszöntére ezek ivartalan, mostanra pedig ivaros alakjai is kialakulhattak. Tehát azokban az ültetvényekben, ahol a feketerothadás fellépett, a kémiai védekezés sikerességének függvényében lehet számítani a betegség áttelelésére, ami gyenge, helyenként közepes fertőzési nyomást jelenthet a következő évre.
A peronoszpórával foglalkozó szakemberek kutatásaiból kiderül, hogy a fertőzött szövetek felületén (bogyó, fürt-, bogyókocsány, levélfonák) a spórák kiverődéséhez 18-24 ˚C hőmérséklet és 97-100%-os páratartalom szükséges, ennél alacsonyabb páratartalom esetén a sporulálás el is maradhat. Ha a spórakiverődés mégis bekövetkezik a fertőzött szöveteken, a lefűződő spórák életképessége is korlátozott, ugyanis 30-35 ˚C-on, 30-47% relatív páratartalom esetén már csak 3-7 napig élnek, azaz spóracsírázás hiányában a betegség terjedése gátolt lesz.
