A Svájci Szövetségi Erdészeti, Hó- és Tájkutató Intézet (WSL) az Agroscope-al közösen végzett vizsgálatokat a falvescence dorée, a szőlő aranyszínű sárgasága nevű súlyos betegség kapcsán. Ez egy úgynevezett fitoplazma, egy olyan baktérium, melynek nincs sejtfala. A betegséget pedig az amerikai szőlőkabóca terjeszti.
Mi köze az erdőnek a betegséghez?
Svájcban gyakori jelenség, hogy a felhagyott szőlőterületeken a növények túlélnek. A felhagyás oka általában az, hogy nincs aki tovább vigye a borkészítés hagyományát a családban. A magukra hagyott tőkék között aztán elindul a természetes szukcesszió, és idővel erdő fejlődik ki. És pontosan ezek az eldugott, erdőbe zárt szőlőnövények jelentik a probléma kulcsát – írja a Phys.org.
Fotó: MMG archív
A WSL és az Agroscope még 2016-ban kezdtek együttesen vizsgálódni. 13 elvadult szőlőültetvényről gyűjtöttek mintákat: rovarokat és leveleket is. Ezeket aztán laborvizsgálatoknak vetették alá, hogy kiderüljön: van-e köze az elvadult tőkéken lévő patogéneknek a termesztett állományokon megtalálható kórokozókhoz.
Az ültetvényen kívül kell is kell gondolkozni
Az eredmény szerint ezek a felhagyott tőkék hasonló fertőzéseket hordoztak, mint a gondozottak. Sőt, a patogének genetikailag teljesen megegyeztek a két különböző területen. Ez megerősíti azt az aggodalmat, hogy
– mutatott rá a WSL projektmenedzsere, Marco Conedara.
Ez magyarázatot ad arra, miért nem volt hatékony korábban a betegség kezelése rovarölőszerekkel, a fertőzött növények eltávolításával, valamint olyan szaporítóanyagok használatával, melyek patogén-mentes minősítéssel rendelkező kertekből származtak. Mindez úgy tűnik, kevés a betegség elleni küzdelemben, ha erdők – pontosabban azokon belül kivadult tőkék vannak az ültetvények közelében.
Fotó forrása: Kerti Kalendárium
A kutatás egy másik felfedezése, hogy az amerikai szőlőkabóca mellett egy másik rovar is képes terjeszteni a fitoplazmát: a szintén idegenhonos ázsiai mozaikoskabóca (Orientus ishidae). Ez a rovar szintén közrejátszhat a betegség terjesztésében a szőlőültetvények és az erdők között.
Conedera aláhúzta, hogy fontos minél hamarabb cselekedni. Ezek az elvadult szőlőtőkék az erdőkben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a betegség tovább terjedjen olyan vidékekre is, ahol eddig nem észlelték még. A rovarölő szerek pedig nem feltétlen szükségesek ehhez. Azonban
A projekt következő lépése, hogy még több rovart vizsgálnak mint, mint a betegség potenciális terjesztőjét. Emellett felmérik, hogy a svájci borászok mennyire állnak készen a megelőző intézkedésekre.
