– A közzétett fotókat a magyar sajtó is átvette, igaz, azt nem közölték, hogy a mátranováki Földi Dávid tenyészetéből származnak az állatok – jegyezte meg Földi Gyula. Ekkor 10 nőivarú és 3 hímivarú egyed került egy Darlington melletti magángazdaságba, ahol embrió-átültetéssel foglalkoznak.

– Az atlétikai világbajnoksággal a magyar fajta és a mi tenyészetünk hírneve is elterjedt a világba, mert ezeket az egyedeket embriónyerés céljára vásárolták, így tudnak majd a tengerentúlra is racka embriót exportálni. Mi még nem tudunk. Üzleti szempontból ez nagy hátrány, de arra büszkék vagyunk, hogy mindenütt ott lesz a származási okmányokon a HU jelzés és az eredő tenyészet nevében a Földi Dávid Mátranovák megnevezés – összegzi a történteket Dávid.

Egyedi tartástechnológia

Tapasztalataik szerint az őshonos juhok státusza nem kedvező, a köztudatban úgy élnek, sőt legtöbbször a szakirodalomban is az szerepel, hogy leginkább génmegőrzés céljából tartják és tenyésztik, nem gazdasági haszon miatt. Dávid azt mondja,

A rackák a természetszerű tartást igénylik, ami legelőre alapozott állattartást jelent, azaz az állatok egész évben a legelőn élnek. A legelőkertes legeltetés során a juhok szakaszokra osztott, villanypásztorral védett területen tartózkodnak. Se éjszakára, se a téli hónapokban nem terelik akolba őket, de a leghidegebb időben sem betegszenek meg, mert születésüktől fogva kint élnek, mint a vad. A szabad állásban hagyott juhok ellenállóbbak lesznek a betegségekkel szemben.

– Ennek a fajtának és az így tartott juhoknak a gyógyszerigénye 10% körüli az istállóban tartottakhoz képest. Amikor merinóval foglalkoztam, nálunk is tele volt a szekrény gyógyszerrel. Megtapasztaltuk, ha természetes körülmények között tartjuk az állatokat, ellenállóak lesznek, viszont a túlzott gyógyszerhasználattal pont az ellenkezőjét érjük el. A vadat sem féregteleníti senki, érvel Dávid. Ezért a legújabb tenyésztési céljuk a minél magasabb féregrezisztenciával rendelkező állomány létrehozása, ami a jövedelmezőséget is javítja. Egészséges állományuk van, nem aggódnak amiatt, ha a vizes, harmatos füvön van az állat, hereféléket vagy egyéb pillangós növényt eszik, mert ebben nevelkedett, így nem lesz tőle semmi baja.

Takarmányuk az, amit a legelőn a gyepgazdálkodással el tudnak érni, április-májusban elletik a juhokat, mindig a jelenleg fennálló természeti környezethez állítják be az állatokat. Ez annyit jelent, hogy egy vegetáción a bárányt fel lehet nevelni, ami más állatfajról nem mondható el.

– A szakirodalom ajánlásával ellentétben, ha az időjárás megfelelő, nem készítjük elő ellésre többlettakarmányozással a juhokat, mert a növekvő legelőfű mennyiségének köszönhetően a cseperedő bárányok igényének megfelelő mennyiségű tejet tudnak termelni. Ennek köszönhetően a bárányok napi tömeggyarapodása jelentősen meghaladja a fajtára előírt paramétereket – ismerteti Dávid a statisztikájukat. Hangsúlyozza, hogy ehhez az eredményhez a legelő minőségének, nagyságának és az állatállománynak optimálisnak kell lennie.

– teszi hozzá Dávid, aki nem mellesleg szakács végzettséggel is rendelkezik.