Érdemes-e őshonos állatokkal foglalkozni?

A Faluhely Major nem egyszerű gazdaság, hanem bemutató mintatelep és gyimesi kosnevelő egyben. Földi Gyula, tucatnyi elismerés után, 2014-ben megkapta az Év juhtenyésztője díjat is, a szakma legnagyobb hazai elismeréseként. A temérdek tapasztalat birtokában fontos lehet a véleménye az őshonos állatok tartásáról.

A támogatásra úgy tekint, mint a munkabérükre, amit azért kell megkapniuk, mert az államtól átvállalt feladatokat látják el, foglalkoznak a régen honos fajtákkal, tenyésztik és genetikailag fenntartják.

– Csak az fogjon bele az őshonos állatok tenyésztésébe, akinek van elegendő türelme és tőketartaléka, hogy átvészelje a kétévet is meghaladó kifizetési csúszást. Ahogy a régi adoma is tartja: „Járni jár, csak nem jut.” – Megmutatja a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének évkönyvét, amiből látszik, hogy évente hány új tenyésztő van, és rövid időn belül a legtöbben abba is hagyják. Van viszont egy csoport, amelyik alig változik, ők azok, akik már a támogatási rendszer megjelenése előtt is foglalkoztak ezekkel a fajtákkal, kiegészülve lelkes és tudásra vágyó fiatalokkal. Őket a szívük vitte csúcsra, és nem csak támogatási jogcímként tekintenek jószágaikra. –

Az őshonos jelzővel egyelőre megbélyegzik ezeket a fajtákat, nehezebben adhatók el, mert a vágóállatokért kevesebbet fizetnek. Szerinte ezen is lehetne változtatni. Felvetette például, hogy sokat javítana a helyzeten az is, ha a hungarikumnak nyilvánított juhhúsételek az őshonos fajták húsából készülhetnének. Tartsunk belőlük kevesebbet, de azt kiváló minőségben, hogy ne kelljen vágóállatként nyomott áron eladnunk külföldre, hanem kínáljuk ezt mi, magyarok a vendégeinknek.

Táplálék testnek és szellemnek

Az állatok mellet az embereknek is jut hely a majorban. A néprajzkutató és kulturális antropológus végzettségű Földi Ádám a régi juhhodály épületéből olyan helyet alakított ki, ahol a test, a lélek és a szellem is egy különleges időutazás részese lehet. Mint mondja, ez nem természetközeli hely, ez maga a természet. Itt lehet szénán vagy palóc kemence tetején aludni, a szobákat a mázolt föld, a fa gerendák és a sárral tapasztott meszelt falak illata tölti meg, ahol a formák, színek, anyagok mind az életről szólnak. Lehet gyógynövényes fürdőket venni, belélegezni a növények és a föld illatát. A szobákhoz tematikus feladatok kapcsolódnak, amelyek fő témája a magyar néphagyomány és a természet kapcsolata, a domboldalakon pedig egy kisebb zarándokút járható be.

A hely, a dizájn, az ételek, minden egy filozófiai tartalom köré épülnek egy teljes egészet alkotva, így válik egyedi élménnyé az itt-tartózkodás. Ahogyan Földi Ádám köszöntőjében is olvasható: „Kinek szüksége van rá, annak segítünk eljutni a teremtett világ kapujához.” Mégsem az élmény az elsődleges, hanem a szemléletmód átadása, amelyet Ádám már tanfolyamokon, elvonulásokon is tanít. Történetesen, hogy az ember mindig is a természet része volt és lesz, és ugyanazok a mintázatok és törvények hatnak rá, amik a természetet működtetik, és ezzel nemcsak visszaélni lehet, hanem élni is.