Két évszázadon keresztül Debrecen városának birtokában volt, az első világégés után pedig állami tulajdonba került.

A nemzetséget alapító testvérpár, Gut és Keled német származású testőrparancsnokok a 11. század közepén, az Árpád-házi Orseolo Péter király uralkodása idején a hűséges szolgálatukért cserébe földterületekhez jutottak. A Gutkeledek hatalmas keleti birtokai Lelesztől az Ecsedi-lápon és a Nyírségen át Nagyváradig húzódtak.

Árpád-kori monostor

A Gutkeled nemzetség első szabolcsi szálláshelye Gúth, az írott források tanúsága szerint már a 11. században lakott volt. A Gutkeledek egyik ága 1289-ben osztozott ősi családi birtokukon, ekkor vált a falu ketté Nagy- és Kis-Gúthra. A két részre szakadt terület egyikén, Nagy-Gúthon (ma Belső-Gúthnak hívják) épült fel az Árpád-kori román stílusú monostor.

Sokak még hisznek abban, hogy a szerzetesek itt ásták el a templom féltve őrzött kincseit. Mások úgy vélik, vagy úgy érzik, a templomot jótékony energiát sugárzó helyre emelték, és az különösen jó hatással van az emberi szervezetre.

A festői szépségű, ligetes környezetben álló, romjaiban is romantikus hangulatot árasztó Pusztatemplom nemcsak a Zsuzsi-vonat egykori utasainak volt kedvelt, népszerű célpontja, hanem a napjainkban a környéken gyalogtúrázóknak, kerékpározóknak, kirándulóknak, gyógyulni vágyóknak is.

Ennek ellenére 1717 nyarára zálogosítással Gúth puszta egésze a város használatába került. Cívis észjárás szerint mindig a zálogos erdőkben kezdték a fák termelését, hiszen nem lehetett tudni, meddig rendelkezik vele a város. Így történt ez Gúthon is. A marhakereskedelem fellendülésével Debrecen elöljárósága évszázadokon keresztül rendre meghajolt a gazdák érdekei előtt, minden legelő nélküli jószágot az erdőre eresztettek.

Az első világégés nemcsak az erdőket érintette érzékenyen, hanem a város kiegyensúlyozott gazdálkodását is komolyan megrengette. Debrecen hosszas vívódást követően, 1918 nyarán az erdeit állami kezelésbe adta.

Akácot telepítettek

A világégést követő trianoni diktátum egyharmadára zsugorította Magyarország területét. Az erdőrégiók elcsatolásával a magyar Alföld a gazdaságföldrajzi és így az erdészeti érdeklődés középpontjába került. Debrecen városa is mozgósította tartalékait, nehezen hasznosítható homokterületeit átengedte erdősítésre. Ebbe a munkába vonta be Debrecen elöljárósága a vákáncsosokat (nincstelen erdőtelepítőket), elsősorban azért, hogy minél olcsóbban teljesítse kötelezettségeit és munkalehetőséget adjon az egyre növekvő földönfutó népességnek.