A Budai Arborétum tematikus gyűjteményeinek sorában tekintélyes helyet foglalnak el a madárbirs nemzetség tagjai, tudományos nevükön a Cotoneaster-fajok és -fajták. A fajokban és fajtákban hihetetlenül gazdag, s nagyon változatos nemzetség tagjai többnyire sűrű ágrendszerű cserjék, néha kisebb fácskák. Az alapfajok Európában, Észak-Afrikában, Elő-Ázsiában, Kínában, Szibériában és a Himalája vidékén honosak. A Cotoneaster nemzetségnév a birs jelentésű ógörög kotoneon szóból és az -aster utótagból származik, melynek jelentése: olyan, mint a vagy hasonló, -szerű, utalva így a madárbirsek és birsek közötti hasonlóságra. Valójában a birsek és a madárbirsek tényleg nagyon közeli rokonok, a rózsafélék családjának (Rosaceae), s ezen belül az almafélék alcsaládjának (Maloideae) tagjai.
Szoliterként vagy akár nagyobb csoportban, sőt sövényként is telepíthetjük. Világos vagy félárnyékos, a tűző téli naptól védett fekvésben, tápdús, üde kerti talajban, párás helyen érzi magát a legjobban, a teleinket elég jól bírja, de védett fekvésben még biztonságosabb a nevelése. Sajnos a tűzelhalás betegségre kissé fogékony lehet.
A növények a legegyszerűbben magvetéssel szaporíthatók. Az ősszel begyűjtött terméseket tenyerünk között kissé szétnyomkodva, a terméshússal együtt rétegezzük, azaz keverjük azokat nyirkos homok közé, majd a keveréket töltsük nagyobb cserépbe vagy ládába, télire helyezzük kissé védett helyre a szabadba, s tartsuk nyirkosan. Kora tavasszal a magokat vessük normál kerti talajjal háromnegyed részig megtöltött cserepek vagy szaporítóládák, tálcák közegének a tetejére, s takarjuk be földdel mintegy 1 cm vastagon. A közeg ne száradjon ki. A csírázást követően legyünk türelmesek, mert fejlődése viszonylag lassú.
Fotók: Wikimedia Commons
Ajánljuk még:
