Nevét onnan kapta, hogy karmai nem érnek túl úszóhártyás lábujjain. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vöröslistáján sérülékeny kategóriába szerepel a faj, és tilos vele kereskedni. Ennek ellenére egyre több példányt fognak be és csempésznek Japánba, hogy aztán házikedvencként vagy az egyre divatosabb egzotikus állatos kávézókban mutassák be őket. A legtöbb állat Thaiföld felől érkezik – írja a Phys.org.

A japán kutatók fogságban élő példányoktól vettek mintákat. Nem csak a háziállatként és a kávézókban élő állatokból, hanem a legálisan állatkertekben, akváriumokban tartott vidrákból, és a határon elkobzottakból is. Ezeket aztán összevetették a Thaiföldön vadonélő példányokból származó mintákban található mitokondriális DNS-el, mely segítségével felderíthetőek az anyai ágak (a mitokondriális DNS csak anyai ágon öröklődik).

A japánban élő vidra már kihalt, most ezt a fajt igyekeznek megmenteni

Ebből kiderült, hogy az illegálisan csempészett példányok más területekről származnak, mint a legálisan állatkertekben és akváriumokban bemutatott vidrák. A tanulmányból kiderült, hogy ez az igény a cuki kis jószágokra igen nagy terhet ró a vadonélő populációkra. Ez akár a faj kihalásához is vezethet.

Irónikus módon Japánban a vidra nem éppen egzotikus faj. A japán mitológiában a folyami vidra, vagy helyi nevén kawauso fontos szerepet tölt be, mint pajkos, bajkeverő alakváltó lény.

„Pont amiatt, hogy Japán bennszülött vidrafaja kihalt, most azért folytatunk kutatásokat, hogy egy másik fajt megmentsünk a kipusztulástól” – hangsúlyozta Mayako Fujihara, a kutatás vezető szerzője.

A mostani együttműködés fontos információkkal szolgálhat mind Japánnak, mind Thaiföldnek arra vonatkozóan, hogyan lehetne megakadályozni a kiskarmú vidrák befogását és kizsákmányolását. Emellett a genetikai és élőhelyi kutatás hasznára lehet a japán állatkerteknek és akváriumoknak is a természetvédelmi célú szaporítás szempontjából, amivel segíthetik a faj fennmaradását.