0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. május 15.

Eltűnt települések nyomában

Zselic… A térséget elsősorban az erdők teszik vonzóvá, pedig helytörténete is jelentős figyelmet érdemel.

Nem csupán a mai, de az egykoron létező és mára kihalt települések történelme, vagy éppen a zselici betyárok javarészt legendás cselekedetei miatt is. Írásunkban a Zselic somogyi tájait érintően vállalkozunk némi múltidézésre.

Az egykori települések kevés nyomot hagytak maguk után, hiszen a természet újra és újra magáévá tette az ember által elhódított területeket. Napjainkban is megtehetünk a térségben több tíz kilométert, hogy lakott helyre érjünk.

A sokat hangoztatott mondás – miszerint nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy az erdőben – manapság is beigazolódik, ha azokra az utakra tévedünk, amelyet évtizedekkel ezelőtt a híres somogyi betyárok is tapostak.

Csökölyi ház(Juhász Árpád festményei, 1912)
Csökölyi ház
(Juhász Árpád festményei, 1912)

A fellelt írások az 1220-as évektől datálják a jelentősebb településszerkezet kialakulását, amikor is a pannonhalmi apát 300 szlavóniai családot telepített a Zselicbe „gyesznóóvónak”, mivel a disznótartás és a makkoltatásos állattartás biztosította a megélhetést.

A telepesek 10 kanászfalut (Márcadó, két Szerénke, Dercze, Válusfej, Nyirakol, két Szent-László, Bozaisfalva – egyes kutatások szerint a mai Bőszénfa – és Karán) hoztak létre. Mára ezekből mindössze kettő maradt meg, Bőszénfa és a Baranyához tartozó Szentlászló.

Ezen kanászfalvak és a térség további egykori települése némelyikéről maradtak fenn írások, ám a többségükről alig tudunk valamit.

Az előbbiek sorában is legtöbbet említett Márcadó neve a mézsörrel (márc, azaz mézsör) való adózásra utal. A török uralom vége felé lakosainak többsége Zselickisfaludra költözött. 1702-től herceg Esterházy Pál birtokolta, művelését bérbe adta. Emlékezetek szerint a falunak az 1900-as évek elején még mintegy 170 lakosa volt, ám az 1980-as évek végére az utolsó házat is lebontották.

Csökölyi szoba(Juhász Árpád festményei, 1912)
Csökölyi szoba
(Juhász Árpád festményei, 1912)

Vitorág a török megszállást követően a Festetics uradalom gazdasági egysége, állattartási munkákhoz alkalmazkodott cselédfalu volt. Épületei a helyben gyártott téglákból készültek. Margitta (puszta) az 1900-as évektől a Zichy uradalom részét képezte, ahol a sok munka mellett az aktív sportéletre is jutott idő, focicsapattal és -pályával is rendelkezett.

Bödő Böske (Z. Soós István rajza, 1943)
Bödő Böske (Z. Soós István rajza, 1943)

Említést érdemelnek a térség uradalmi birtokai, gazdaságai közül is páran. A zselici ősrengetegben Rupul-falu a mai Ropoly völgyében lévő Ropoly puszta helyén volt, ott állt a monoszló nemzetségbeli Rupuliak ősi fészke, a Villa Rupul, amely feltételezhetően rönkvár lehetett. Az Árpád-kori okmányok már faluként említik, mert temploma és papja is volt. Az őslakók a két háború között fokozatosan elhagyták, a városiasodás folytán teljesen elnéptelenedett.

A 11. századra teszik a máig leghíresebb Kardosfa uradalmi birtok első írásos emlékét.

Az eredetéről fennmaradt számos legenda közül a legismertebb szerint egy vihar kidöntött egy óriás öreg fát, amelynek tuskója alatt kardok és veretes fegyverek, üstök, edények, lószerszámok maradékát találták, amelyek aztán gróf Esterházy kastélyába kerültek, s ettől kezdve nevezték az erdőrészletet Kardosfának.
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: