Most erre alapozva kérdeztünk rá, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtött a szőlőfajtákról.
A 21. századra eltűnt Orosházáról a gazdasági szőlőtermesztés, pedig a zombai ősök több tőkével érkeztek a város alapításakor. Még ma is van egy szőlőről elnevezett városrésze a településnek, ahol komoly ültetvények voltak évszázadokig. Ezt a múltat nem feledve kezdte meg a telepítést ismét Gombkötő Sándor, és mára több generációs csemegeszőlő-ültetvényt hozott létre.
Újosztáson, Orosháza külterületén zártkerti rendszer működik a hetvenes évek óta, mára csak néhányan használják gazdálkodásra a kerteket, köztük ifjabb Gombkötő Sándor őstermelő. A 42-43 aranykoronás termőföldeken még édesapja, idősebb Gombkötő Sándor 35 éve kezdte a szőlőtermesztést feleségével karöltve.
A szőlőtermesztés iránti szenvedély és elkötelezettség generációkon ível át a családban, hiszen ifjabb Gombkötő Sándor ebből, valamint csemegekukorica- és körtetermesztésből tartja el a családját. A kis gazdaság három zártkerttel indult, aztán a folyamatos fejlődésnek köszönhetően most tíz kerten, összesen körülbelül egy hektáron munkálkodik a család. Szőlő 6000 négyzetméteren terem.
A szőlőtelepítés fokozatosan valósult meg, így aztán a tőkék kora a húszévestől az egy-kétévesekig terjed. Igen bő a fajtaválaszték, harminc magyar és külföldi nemesítésű csemegeszőlőt termeszt, ezenkívül a 3000 négyzetméteres fajtagyűjteményben száz fajtát figyel meg. Közülük a legtöbb még nem terem, vagy túl fiatal ahhoz, hogy véleményt lehessen mondani róla. A végleges döntéshez legalább öt-tíz év szükséges, hogy kiderüljön, milyen teljesítményt nyújt itthon az adott fajta, hogyan alkalmazkodik a termesztési körülményekhez. A termesztett fajták érési sorrendben augusztus közepétől égészen október végéig folyamatos fajtakínálatot tesznek lehetővé. A helyi piacon értékesítik a termést.
Ifjabb Gombkötő Sándor a szülei mellett ismerkedett meg a kertészkedés alapjaival és hivatásának választotta: kertészmérnöki diplomát szerzett. A csemegeszőlő mindig új kihívások elé állítja, folyamatosan bővíti a termesztéssel kapcsolatos ismereteit, hiszen a csemegeszőlő fajtái rendkívül változatosak. Tapasztalatai szerint a magyar fajták közül a Pölöskei muskotály a legjobb, legellenállóbb csemegeszőlő. Korai, mag nélküli, jó fajta a Vénusz, bár lisztharmatra érzékeny, nem teljesen rezisztens. Szép és jó fajta az Éva, de néha „szeszélyes”, nem terem annyit, mint várta tőle.
Finom ízével mindig kitűnik a Hamburgi muskotály, aminek azonban nagyon kell figyelni a növényvédelmére és sok zöldmunkával kell nevelni. Szép és ellenálló kékszőlő még a Dunav, illetve a Moldova. Utóbbi hosszú tenyészidejű fajta, lisztharmatra érzékeny és kedvezőtlen körülmények közt rothad is, foglalja össze tapasztalatait az őstermelő. A rezisztens fajtákat tavaly jól sikerült megvédeni, mindössze négy permetezéssel, szemben az üzemi ültetvényekre, hagyományos fajtákra jellemző 7-10 kezeléssel. Igaz, ebben a nyári hőség is segítette. Úgy látja, hogy nő a kereslet a mag nélküli fajták iránt, pedig nem szabadna megfeledkezni az olyan szőlőkről, mint a Nero vagy a Pölöskei muskotály, amelyeknél a szőlőszem nem jellemezhető nagynak, ugyanakkor az érett szőlő íze és zamata kárpótolja a fogyasztót.
A Gombkötő család kisparcellás, zártkerti rendszerben volt képes fejlődni, kísérletezni és létrehozni egy olyan vállalkozást, ami megélhetést ad nekik, és Békés megyében kuriózumnak számít. Őstermelőként nagyrészt önerőből fejlesztették a gazdaságot, ugyanis a legtöbb támogatás igénybevételéhez túl kicsi a zártkerti terület.
