Ez a hegyvidéki terep a kihívások mellett tartogat egy-két szépséget is a kirándulóknak és az erdészeknek egyaránt.

Az erdők képe igen változatos, nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg a bükkösök, a kocsánytalan tölgyesek és a cseresek, de ezek mellett ritkább erdőtársulások is megtalálhatók, például a patak menti égeresek vagy a hársas sziklaerdők. Nem csoda, hogy ilyen sokszínű ez a vidék, hiszen az erdészet legalacsonyabban és legmagasabban fekvő pontja, azaz Vécs és Kékestető között több mint 800 méter a szintkülönbség.

Embert próbáló feladatok

Mint az országban sok helyen, a Mátrában is kulcsfontosságú az erdők hármas funkciójának: védelmi, közjóléti és nem utolsósorban gazdasági rendeltetésének a szem előtt tartása. Egyszerre kell fenntartani a növények, állatok életterét, lehetővé tenni az erdőt látogatók feltöltődését és kielégíteni a háztartások és vállalkozások faanyagigényét.

Mindkét módszer alapja, hogy az idős fákat csak a természetes újulat megjelenése után termeljük ki” – magyarázza Somay Gergely, a Parádfürdői Erdészet vezetője. A Mátra északi oldalán lévő bükkösökben már 1999-ben megkezdődött a természetközeli erdőgazdálkodás helyi módszereinek kidolgozása a Pro Silva Hungaria egyesület és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek közreműködésével. Azóta egyre nagyobb teret hódított a szálalóvágásos erdőkezelés, aminek hosszú távú célja a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás elérése.

A szabdalt, sokszor meredek terepviszonyok miatt ebben a térségben nem lehet olyan mértékű gépesítést végezni, mint a sík- és a dombvidékeken. Itt nagyobb a gazdálkodás élőmunkaigénye, egy-egy hegyoldalban igazán embert próbáló feladatokat kell megoldaniuk az erdőművelő és fakitermelő munkásoknak.