Főleg a napos-száraz tájegységeken építenek szívesen napelemeket, hiszen ott különösen jól kihasználhatók. Ennek nagy hátránya, hogy a napelemek hatékonysága a hőmérséklet emelkedésével csökken. Minden 3 °C-os hőmérsékletemelkedés körülbelül 1 százalékkal csökkenti a szolárcellák hatékonyságát. Nyáron, közvetlen napsugárzásnak kitett helyen pedig a napelemek hőmérséklete elérheti a 75 °C-ot is, ami 45 °C-kal haladja meg az a hőfokot (25 °C), amelyen szokásosan a névleges teljesítményt meghatározzák.
Sivatagi ország kutatói jöttek rá
Nem csoda, hogy a napelemek túlmelegedésének lehetséges megoldása egy sivatagi országból származik: az Al-Ain Egyetem (Egyesült Arab Emírségek) kutatócsoportja két egyoldalas cellát kombinált, és a rendszer elülső és hátsó rétege közé ködképzős vízhűtést épített be, írja a német agrárhírportál a sciencedirect.com cikkére hivatkozva.
A ködképző szórófejekkel kijuttatott vizet összegyűjtik és visszavezetik az eredeti tartályba. Így ugyanaz a víz újra és újra felhasználható, és a további vízszükséglet minimálisra csökken. Ez teszi a rendszert fenntarthatóvá és minimalizálja a vízszükségletet.
Az idézett tanulmány szerint a hosszú távú gazdasági elemzés azt mutatja, hogy a rendszer bevezetése megtérül, különösen olyan országokban, ahol a magas hőmérséklet jelentős hatékonyságveszteséget okoz a fotovoltaikus rendszerekben.
Borús napon 46%, felhőtlen időben 37%
A megoldás lényege, hogy a szolármodulok hátulján található doboz vizet permetez, ezzel hűti a napelemek környezetét. Ezáltal a cellák felületi hőmérséklete különböző forgatókönyvek szerint akár 20 °C-kal is csökkenthető, körülbelül 60 °C-ról 40 °C alá. A sciencedirect.com portálon idézett tanulmány szerint a fejlesztések tiszta időben várhatóan 37%-os teljesítménynövekedést eredményeznek, felhős nyári időben pedig és 46%-osat a szokványos napelem-modulokhoz képest, írták az agrarheute.com által szemlézett cikkben.
