Hogyan olvashatók a növények?

Először is igényel egy kis elvont gondolkodást, vagy talán fogalmazhatnánk úgy is, hogy szélesre tárt, csendes és befogadó elmét. Megértéséhez és elsajátításához tehát lényegében jó megfigyelőképességre, valamint tiszta és üres elmevászonra van szükség, illetve arra, hogy képesek legyünk megtalálni az egyezőséget. Ha van. A könnyebb érthetőség végett következzen néhány példa.

Dió: emberi agyhoz való hasonlósága miatt úgy vélték, hogy jótékony hatással van az idegrendszerre. És úgy is van. Viszont sok másra is kedvező hatást tesz.

Tüdőfű: foltos levelei a beteg tüdőre emlékeztetnek, ennél fogva légúti problémákra, valamint tüdőbetegségre javasolták. Ebben is igazuk volt.

Sárgarépa: keresztmetszeti képe úgy néz ki, mint a szem írisze és a pupilla, emiatt gondolták azt róla, hogy javítja a látást. A tudomány végül is igazolta, mivel karotinja tényleg fontos a látás megőrzéséhez.

Ginzeng: az emberi alakot formázó gyökérről azt tartották, hogy erősíti és vitalizálja a testet. Csupán véletlen egybeesés lenne, hogy a ginzeng tényleg használható erre?

Páfrányfenyő: a jellegzetesen két lebenyre tagolódó levele az agyféltekékre emlékeztethet, így az agyműködés fokozására használták. Ez összecseng azzal a dokumentált hatásával, hogy fokozza az agy vérkeringését.

Gyermekláncfű: sárga, mosolyra fakasztó virágait a nappal, illetve a májjal hozták összefüggésbe, illetve vízhajtó hatását is jól ismerték. Máj és vesepanaszokra, vízhajtásra ajánlották. Mai ismereteink szerint megerősíthető méregtelenítő hatása.

Szemvidítófű: világosságot sugározó, szemet ábrázoló virág, melyet megfelelőnek találtak a szemfertőzések gyógyítására. Nem meglepő módon a kötőhártya-gyulladás egyik leghatékonyabb gyógymódja.

Gyógygombák: a daganatszerű kinövések, mint amilyen a fákon növő gombák, daganatos betegségek kezelésére használatosak. Teljes mértékben beigazolódott ez a feltételezés is.

Ezek a példák, és egyáltalán a jelek nyelvének elmélete jól szemlélteti, hogy az emberiségben milyen mélyen gyökerezik az a vágy, hogy mintázatokat, összefüggéseket találjon a természetben, és ezek alapján értelmezze a világot. Valahol el kell kezdeni és ugyebár a szemünk a legfontosabbnak tartott érzékelőnk a környezetünk felfedezésére. Az ismerkedés a külső jelekkel kezdődik, de nem kell megállnunk a felszínes látványnál.

Ha szívesen látnánk mélyebbre

A jelek tana valójában egy művészet, amit nem lehet könyvekből elsajátítani, összefüggései ugyanis sokkal komplexebbek. Nem lehetséges néhány külső jegy bemagolásával megérteni környező világunk lényeit. Jelentőségüket teljes mértékben az ember csak saját maga tudja felfedezni. És aki szívvel-lélekkel képes ráhangolódni, igazán mély, szinte már szent tudásra tehet szert. Matthew Wood kortárs gyógynövénykutató szerint nem csupán felszínes tulajdonságokról van itt szó, hanem a növény esszenciájának felfedezéséről. Tehát ha egy kicsit kibővítjük a definíciót, a szignatúratan a növényekkel való közvetlen kapcsolatfelvétel, illetve a kapott eredmények értelmezésének művészete.