Nagyanyáink még csak a virágok szárítását ismerték. Ha valami oly kedves volt számukra, -mert éppen hogy a kedvestől kapták-, azt nehéz könyvek között kivasalták. Ha nincs jobb megoldás, ez is megteszi, de kicsit ellaposítja az emlékeket. Higgye el, nincs egyedül azzal, ha valamivel szebbre vágyik.

A lapok közt való „tartósítás” már a múlté

Modern korunk vívmányai lehetővé teszik, hogy a megőrzött virágok ne kifakultak, laposak, és deformáltak legyenek, hanem gyakorlatilag élethűek maradjanak, megőrizzék eredeti színüket, rugalmas textúrájukat, tökéletes formájukat. És ezek közül vannak olyanok is, amelyek otthoni körülmények között is könnyen megvalósíthatók.

Itassuk meg glicerinnel

Ez a módszer rendkívül egyszerű, és azért bámulatos, mert megőrzi a virágok formáját, rugalmasságát, így azok amellett, hogy elbűvölőek maradnak, nem lesznek olyan sérülékenyek, törékenyek. Viszont a színük valószínűleg kissé megváltozik. Ahogy felszívják a glicerint a sejtjeikbe, színük teltebbé, mélyebbé válik. Fehér, illetve nagyon világos színű virágok esetében éppen ezért nem kifejezetten ajánlott, mert nem lesz túl tetszetős a végeredmény. (Esetükben a következő technika lesz majd a megfelelő.) De most előbb, lássuk, hogyan működik ez a módszer.

Készítsünk oldatot egy rész növényi glicerin és két rész enyhén meleg víz felhasználásával. A mennyisége értelemszerűen attól függően változik, hogy mennyi virágot szeretnénk megörökíteni, egy szálat vagy egy egész csokrot. Keverjük addig, míg a glicerin teljesen feloldódik. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni és öntsük egy kisterilizált vázába. Érdemes a lehető legfrissebb, legszebben kinyílt virágot választani. Amennyiben nincs még eléggé kitárulkozva, nyilasszuk ki tiszta vízben és azután tegyük át a glicerines oldatba. Vágjunk friss metszlapot a virágokra mielőtt a tartósítóoldatba tesszük. Hűvös, fényvédett helyen hagyjuk történni a dolgokat 1-3 hétig. Az a lényeg, hogy a virág teleszívja magát a tartósítónedvvel.