Az Andokban őshonos növény mérsékelt és meleg éghajlaton termeszthető. Mivel nem viseli el a fagyot, nálunk egyévesként, magról nevelhető, fagymentes helyen vagy üvegházban azonban nagy termetű évelő. Teljes magassága egy-másfél méter, amennyiben évelőként neveljük, és elágazódó bokrot képez.
Nagy, szív alakú levelei vastagok és kissé pozsgásak, a levélnyél és a levélerek gyakran lilás árnyalatúak, az egész növény ezüstösen molyhos. Másfél-kétcentis, harang alakú virágai vajszínűek, bíbor torokkal.
A palántanevelés hőmérséklete minimum 15-18 °C, szabadföldbe kiültetni csak a fagyveszély elmúltával szabad, május második felében. Napfényes helyen, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajon fejlődik jól.
Nehezen viseli a túlzott nedvességet és a kötött talajt, ilyen adottságok mellett alakítsunk ki egy kis bakhátat és abba ültessük. Rendszeres vízellátást és káliumtúlsúlyos trágyázást kíván. Ültetés előtt forgassunk a talajba komposztot és adagoljunk négyzetméterenként 5-6 gramm nitrogént is. A palántákat nem ültethetjük mélyebbre, mint a cserépben voltak, és támasztékot is kell elhelyezni melléjük.
Az összes nitrogénigénye 16-18 gramm négyzetméterenként, így a továbbiakban 11-13 gramm nitrogént kell adagolnunk több részletben. Káliumhiány is felléphet a nyár második felében, amit a levelek sárgulása és a levélcsúcs száradása jelez.
Körülbelül egyhónapos korában kezd virágozni a növény és folyamatosan hozza a virágokat tenyészidőben. Elsősorban poszméhek porozzák meg. Kiültetés után két és fél hónappal szedhetjük az első terméseket.
Éretten könnyen leválasztható a növényről. Nem utóérő gyümölcs, viszont a sértetlen burokban 30-40 napig tárolható, és a tövön is hagyhatjuk az érett bogyókat, sokáig nem romlik a minőségük.
Kevés károsítója van, de a talajból fertőző fuzárium és pítium megbetegítheti és elpusztíthatja a töveket. Kalcium vagy magnézium hiányában a bogyók kirepedhetnek, illetve nagy hőmérséklet-ingadozás is kiválthatja a jelenséget.
