Melléktermékek használata a takarmányozásban

A húsmarhatenyésztésben számos melléktermék használható fel a takarmányozásban. Ezek a melléktermékek lehetnek ipari eredetűek (pl. nedves CGF, WDGS, nedves sörtörköly) vagy mezőgazdasági eredetűek (pl. csemegekukoricacsuhé-szilázs, leselejtezett csemegekukoricából készült szilázs). Az ipari melléktermékekkel kapcsolatban azonban fontos figyelembe venni, hogy minőségük változhat az ipari folyamat függvényében.

Például a nedves CGF keményítőtartalma ma már minimális a sokkal hatékonyabb keményítő-kivonás miatt. Az alapanyag gombatoxin-terheltsége okán a toxinszennyezés kockázata is magasabb lehet ezeknél a takarmányoknál. Az ipari cégek azonban nagy erőfeszítéseket tesznek ennek megelőzésére (például helyben mintáznak és mérnek, majd nem veszik át szennyezett kukoricát stb.)

A nedves melléktermékek használata során a tárolásra és a higiéniai körülményekre kell kiemelt figyelmet fordítani. Ezek a nedves komponensek rendkívül romlandóak, különösen a nyári időszakban. A nem megfelelő tárolás (betonra leöntve és takaratlanul hagyva) penészesedéshez, további toxintermelődéshez, valamint a takarmány romlásához vezethet.

Intenzív hizlalás takarmányozási sajátosságai

Az intenzív hizlalás magasabb energiakoncentrációjú takarmányadagokat igényel a rövid időn belüli nagy testsúlygyarapodás elérése érdekében. Ebben az esetben is alkalmazhatók tömegtakarmányok és fehérjehordozók, de a minőségükre és a tárolásukra még nagyobb figyelmet kell fordítani. A tömegtakarmányoknál a kulcs a korai betakarítás, ami kiváló emészthetőséget eredményez. Ez utóbbi az alapja a nagy energiatartalomnak. Így lehet abrakot spórolni és bendőbarát módon takarmányozni nagy teljesítmény elérési cél mellett is.

Az intenzív hizlalás a takarmányozástani definíció szerint a 1200 g/nap feletti testsúlygyarapodást célozza meg. A korszerű fajták esetében az 1500-2000 g/nap elvárható. Az intenzív hizlalás takarmányadagja általában 5-10 kilogramm szilázst, 1-1,5 kilogramm réti szénát, valamint 5 kilogramm/nap feletti abrak-kiegészítést tartalmaz.

A karbamid etetése intenzív hizlalásban körültekintést igényel, és orosz Szilvia szerint mindenképpen szakember segítségét javasolt igénybe venni a mérgezések elkerülése érdekében.

A takarmányozás alapjai és a szakszerű adag-összeállítás

A hizlalás során kulcsfontosságú, hogy tisztában legyünk az állataink szükségleteivel. Ez magában foglalja a fajta, a testsúly és a kitűzött végsúly ismeretét, hiszen a takarmányadag szükségleti értéke ezek alapján változik. Egy kis és egy nagy rámajú állatnak például eltérőek az igényei.

A takarmányadag-összeállítás bonyolult feladat, amelyhez érdemes szakértői segítséget kérni. Bár a számítási módszert nem feltétlenül kell minden gazdának ismernie, a kompromisszumos adagok elkészítéséhez – amelyek kisebb gyarapodást segítenek elő anélkül, hogy a nagyobb állatokat elzsírosítanák –, vagy a célzott, korszerű adagokhoz feltétlenül szükséges a szakember bevonása. Ma már elérhetőek olyan oktatások is, ahol az adagok kiszámítását is elsajátíthatjuk.

Dr. Orosz Szilvia kiemelte, minél gyengébb a minősége az állatokkal feletetett tömegtakarmánynak, annál drágább lesz a hizlalásuk. Ez azzal magyarázható, hogy rossz minőségű tömegtakarmány esetén több abrakot és fehérjehordozót kell vásárolni. A jó minőségű tömegtakarmány, ha van rá lehetőség fejleszteni, a fenntarthatóság alapja lehet, és a metánképződés mérséklése miatt is hatékonyabb.

Amennyiben mód van rá, érdemes az állatokat szükségleteik (életkoruk, testsúlyuk) szerint csoportosítani, ami optimalizálja a takarmány-felhasználást. A teljes keverék (TMR) etetése is egy technológiai alap a hatékony működéshez. Ezáltal megakadályozhatjuk, hogy az állatok kiválogassák a takarmányt, így biztosítva az egyenletes tápanyagellátást.