A nyár a fröccs hivatalos szezonja, Magyarország kedvenc boros-szódavizes koktélja, frissítő ellenszere a tikkasztó hőségnek. Hungarikum, amit a luxus éttermekben ugyanúgy kapni lehet, mint a romkocsmákban, vagy laza piknikeken. Megihletett már írókat, költőket, népszerűvé vált úri és művész körökben, miközben a hétköznapi ember is elmélyülten kortyolgatja.

Egy klasszikus fröccs két összetevőből áll: szódavízből és borból. Egy biztos, ott és akkor, helyben készül. Sokan próbálkoztak már „előregyártott”, palackba vagy dobozba zárt fröccsöket a boltok polcaira vezényelni, de az igazi fogyasztó elfordul ettől a pohárkész italtól.

Vannak jelenlegi és jövőbeli fröccs rajongók, sőt olyanok is, akik soha nem isznak fröccsöt, de ez a hungarikum mégsem ismeretlen a magyar néplélek előtt. Nyár van, a szúnyog zümmög, a grill füstöl, a kertben mindig van valaki, aki azt mondja: „Iszunk, egy fröccsöt?”

Ebben a kérdésben benne van minden, amit a magyarok gondolnak a nyárról. Hogy nem kell sietni, hogy az diófa alatt meg lehet beszélni a világ dolgait. A fülünkben halljuk, ahogy a szóda fröccsen, a bor meg csorog, és az élet pont olyan bizsergető, mint a pohár falán szaladgáló buborékok.

A fröccs nem egyszerű ital. A fröccs életstílus. Egyfajta pohárba zárt „majd holnap elintézem”-érzés. És ahogy minden igazi magyar dolognál lenni szokott – ennek is van legalább tíz fajtája, és mindenki esküszik arra, hogy „az igazi fröccs” bizony csak úgy jó, ahogy ő csinálja.