Melegkedvelő és gyorsan szaporodó kártevők az atkák, ezért a nyár második felében számíthatunk a tömeges felbukkanásukra.

Legszembetűnőbb a gubacsatkák jelenléte, ami a nevükből adódó gubacsok kialakulásáról vehető észre. Ide sorolható a dió szemölcsös, illetve nemezes gubacsatkája, a a körte-gubacsatka, a mogyoró-gubacsatka, a szőlőlevél-gubacsatka, a szeder-gubacsatka. Díszfáink közül a hárs levelein láthatók feltűnő, csúcsos kidudorodások. A gubacsatkák is a pókszabásúak közé tartoznak, ám csak négy lábuk van.

Szövedékükről vehetjük észre a takácsatkák megjelenését, bár addigra valószínűleg már késő. Ezek a gubacsatkáknál nagyobb termetű és nyolclábú szívó kártevők. Leggyakrabban a közönséges vagy kétfoltos takácsatka fertőzésével találkozhatunk, hiszen szinte minden haszonnövényen előfordul, és könnyen fölszaporodik a gyomokon. A piros gyümölcsfa-takácsatka nevéhez méltóan az almát, körtét és a csonthéjasokat veszélyezteti elsősorban. A szilva-takácsatka pedig előszeretettel támadja meg a szőlőt névadó gazdanövényén kívül. Szövedékükben apró porszemekként láthatók a levedlett lárvabőrök, maguk az atkák pedig a levél fonákán mozgó, körülbelül fél milliméteres ízeltlábúak.