Sok károsítója van az orgonának, de egyszerűbb a védekezés, mint gondolnánk

De ha gyakran figyelemmel kísérjük, ápoljuk, akkor egyszerűen megvédhetjük tőlük. A kórokozók között van vírus, baktérium, gombabetegség is.

orgona

Az orgona gyűrűsfoltosság vírus (lilac ring mottle virus) mechanikai úton terjed, azaz a metszőollóval mi visszük át egyik növényről a másikra. Levéltorzulás, apróbb levelek, sárga gyűrűk és rajzolatok jelzik a fertőzést.

Mint a vírusbetegségeknél jellemző, a tünetek megjelenését befolyásolja az időjárás és a növény erőnléte, ezért csak időnként láthatjuk a betegség jeleit.

A baktériumos orgonavész súlyos betegséget okozhat hűvös, csapadékos időben. Kezdetben apró, vízzel átitatott foltok láthatók a leveleken, amelyek később megnagyobbodnak. Megelőzéssel tudunk ellene védekezni a beteg részek gyors eltávolításával. Kórokozója a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium, ami számos növényt képes megfertőzni. Először orgonán azonosították, innen ered a neve is.

Az orgona legközönségesebb betegsége a lisztharmat, szinte minden kertben előfordul, ahol nem védekeznek ellene. A nyár második felében szokott megjelenni a levelek színén, fehéres-szürkés lisztszerű bevonat formájában. A levelek távolról porosnak tűnnek, idővel pedig kialakulnak rajtuk a gomba apró fekete szaporítóképletei. A betegség korai lombhullást okozhat. A kórokozó (Erysiphe syringae) a rügyekben telel át: a beteg rügyek az átlagnál erőteljesebbek, ezt láthatjuk a lisztharmatos hajtáson. A fertőzés visszaszorítható a rügyfakadás előtti visszametszéssel.

Az első tünetek megjelenésétől célszerű védekezni kéntartalmú készítményekkel. A permetezéshez nedvesítőszert is kell adagolni.

A lisztharmat az orgona leggyakoribb betegsége

A verticilliumos betegség a levélen is okoz tüneteket, idővel ágak száradnak el a bokron

A lisztharmaton kívül a verticilliumos hervadás is fertőzi az orgonát. A Verticillium dahliae gomba fertőzése ellen csak megelőzéssel tudunk védekezni a beteg részek időbeni eltávolításával és megsemmisítésével. A kórokozó több mint 350 növényfajt képes megbetegíteni, lágy és fás szárúakat egyaránt. Fákon, bokrokon gyors ágszáradás jelzi a fertőzést, ezeket az ágakat mihamarabb vágjuk le és égessük el. A levágott ág hosszmetszetében, a kéreg alatt feketés csíkok mutatják a gomba jelenlétét.

Ezeken kívül az orgonán az állati kártevők között a szabóméh kártételét figyeltem meg.

A levelek szélén szabályszerűen kikanyarított ovális részek hiányoznak. Az orgonán kívül rózsán, vadszőlőn és fagyalon is előfordulnak ezek a tünetek. A méh körülbelül egy centiméter nagyságú, tora sárgásbarna, lábfeje fekete. Májusban kel ki, a kiszabott levéldarabokból építi meg a fészket utódai számára. A fészkek gyakran az ablakpárkányok alatt találhatók. A tojásokból kikelt lárvák itt telelnek. Hasonló tüneteket okoz a vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici) is.

Soktápnövényű baktérium okozza a pszeudomónászos betegséget

Az orgona-gubacsatka (Eriophyes lowi) a széleslevelű orgonát károsítja. Egyes rügyek megduzzadnak, többé-kevésbé szétnyílnak. Mészkénleves permetezés javasolt ellene.

Egyszerű anyagokkal is védekezhetünk

Lisztharmatok ellen olyan anyagokat használhatunk, amelyek bevonják a levél felszínét és kiszárítják vagy más módon károsítják a gombafonalakat.

Kísérletekkel igazolt, hogy a tejsavó (1-3 dl/10 l víz) alkalmas hajtatott kabakosokban a lisztharmat elleni védekezésre. A szódabikarbóna (33-100 g/10 liter víz) szabadföldön is megküzd a díszcserjék lisztharmatával. A napraforgóolaj vizes szuszpenzióját 1%-os töménységben használhatjuk erre a célra, igaz, az uniós engedélye szabadföldi paradicsomra vonatkozik. Az olajok használata perzselésveszéllyel jár, ha meleg, napos időben használjuk, ezért inkább alkonyatkor permetezzünk vele.