A legnehezebben a levélatkák kártételét vehetjük észre, ugyanis először csak tompul a levelek színe, az apró szívásnyomok kevésbé láthatók. Intő jel az is, ha a levél merevvé válik, a sárgulás pedig már előrehaladott fertőzést jelez. A levélatkák elsősorban a hajtásvég fiatal levelein szívogatnak, és hatásukra a levelek apróbbak maradnak, esetleg besodródnak, leáll a hajtásnövekedés.

Ismert képviselőik közé tartozik a szőlő levélatka, a csonthéjasok levélatkája, az alma levélatka,a körte levélatka. Ezek igen apró, szabad szemmel nem látható, hengeres testű, négy lábú lények.

a Nissorun és az Ortus. Előbbi az atkák minden fejlődési alakjával elbánik a tojástól a kifejlett egyedekig. Helyileg felszívódik a növénybe és 60-70 napig fejti ki hatását. Előnye még, hogy por formátumú, és négy évig eltartható. Az Ortus folyékony formulációjú atkaölő szer, kontakt hatású és a mozgó alakok ellen vethetjük be, tojásölő hatása nincs. A levél viaszrétegében megtapad, így 3-4 hétig lehet rá számítani.

Fontos, hogy nagy lémennyiséggel permetezzünk az atkák ellen, és a készítményt ne keverjük semmi mással. Tapadásfokozó anyagot azért tehetünk a permetlébe. Biológiai védekezésben a narancsolaj-tartalmú szereket vethetjük be, amelyek kiszárítják az atkák bőrét. Sajnos melegben perzselhetnek is, érdemes kis felületen kipróbálni a növényünkön, hogy miként viseli a narancsolajat. Nagy adagú kénnel is gyéríthetők az atkák, itt megint a perzselésveszélyre kell figyelnünk.

Gyümölcsfáknál a tél végi olajos lemosó permetezéssel gyéríthetjük az atkatojásokat. Igyekezzünk rendszeresen megszabadulni a gyomoktól, amelyeken könnyen felszaporodnak a takácsatkák, és kaszálás vagy gyomirtózás után a fákra vándorolnak.

Az atkák hatékony természetes ellenségei a ragadozó atkák, amelyeket a Nissorun megkímél, a többi atkaölő készítmény viszont nem válogat.