Szerzők: Nagy László, Szabó Ildikó
Először lipicai ló tenyésztésével foglalkoztunk, ami mellett megfért egyéb jószág is, mint amolyan paraszti udvarban: sertés, szárnyasok, szamár, juhok, mígnem az első borjú is (holstein-fríz) megérkezett. Idővel a borjú felcseperedett, tehén lett belőle, így már tej is került az asztalra. A holstein-fríz sok tejet adó fajta, ezért idővel felesleg is keletkezett, így a dédnagymama segítségével a szomszédokat és rokonságot is elláttuk tejjel. Ahogy a szaporulat nőtt, úgy a tejtermelés is.
A ’90-es években a tejet falusi csarnokokból átvette a tejipar, ugyan nem sok pénzért, mert gyakorlatilag a tejet soha nem fizették meg. Amikor a csarnok megszűnt, akkor borjúkat és malacokat hizlaltunk a tejjel, de ez a tejtermelésnek egy kiábrándító formája, mely sokáig nem tartható.
Útkeresés, tanulás
A szarvasmarhatartást feladni azonban nem állt szándékunkban, viszont reformálásra szorult az ágazat. Ekkor született a döntés: magyartarkára váltottunk. Vásároltunk Mezőhegyesről néhány magyartarka borjút, valamint a meglévő fríz teheneinket magyartarkával termékenyítettük. Így a tej valamennyivel kevesebb lett ugyan, viszont a borjúkat könnyebben el lehetett adni. A világháló segítségével kerestük az utunkat különböző tejtermékek gyártásával. Ezek a termékek ízletesek voltak ugyan, a vásárlók szerették, de a gyártástechnológiája nem volt kiforrott, az állandóságot nem tudtuk biztosítani, sokszor sikertelen volt a kísérletezésünk, ami sok energiát, időt követelt. Egy lehetőségünk maradt: a termékgyártást magasabb szintre emelve a feldolgozást erősítsük. Az eredeti szakmánknak semmi köze nem volt a tejtermékgyártáshoz, így kerestük azokat a lehetőségeket, hol tudjuk azt a tudást utólag megszerezni, amire ebben a helyzetben szükségünk volt. A keresgélésünkhöz a szerencse is társult, hiszen azon kevesek közé tartozunk, akik Csermajorban felnőttképzésben Somogyi Imre tanár úr szárnyai alatt tanulhattuk meg a mesterség csínját-bínját.
Életünknek ez meghatározó és sorsfordító időszaka lett. Sok-sok hazai és külföldi továbbképzésen vettünk már részt 2010 óta annak érdekében, hogy tökéletesítsük tudásunkat. Jártunk Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Franciaországban, hogy ötleteket, tapasztalatokat gyűjtsünk, amit idehaza mind-mind felhasználtunk a fejlesztési beruházásaink megvalósításakor.
A termékgyártás kapcsán megszerzett tudás is alátámasztotta, hogy jól döntöttünk a fajtaválasztásnál. A magyartarka tehén tejének beltartalmi paraméterei a fríz fajtánál jobbak, bár ezt a takarmányozás is jelentősen befolyásolja. Az igaz, hogy a tejtermelés jelentősen elmarad a holstein-fríztől, de a tej kihozatala a gyártás során nagyságrendekkel jobb. A beltartalom a számok tükrében úgy néz ki, hogy 3,6-3,8 százalékos fehérjetartalom mellé 4,2-5,5 százalék zsírtartalom társul. Nyolcféle terméket készítünk: túró, ízesített gomolyák, joghurt, vaj, camembert, Igmándi félkemény sajt, parenyica, kékpenészes sajt. Termékeinket mesterséges anyagoktól, ízfokozóktól mentesen készítjük.
