… viszont miután az utóbbi években mélyebben vizsgálódtak a területen kiderült, hogy ennél kissé árnyaltabb a kép.
A neofóbia az a mechanizmus, amikor a tapasztalatlan gyermekből félelmet, elhúzódást váltanak ki az új dolgok, nem akar kipróbálni egy tevékenységet, visszautasít egy játékot, idegenkedik a felesleges kockázatokkal járó, veszélyt rejtő, kiismerhetetlen helyzetektől, dolgoktól, nem akar megenni ételeket, stb.
Korábban úgy gondolták, hogy ennek az önvédelem, a biztonságra törekvés a gyökere. A gyermeki tapasztalatlanság zsigeri megnyilvánulása ez, mivel oly kevéssé vannak még tisztában saját képességeikkel, erejükkel, tűrőképességük mértékével. Ez kicsiny korban rendjén valónak tűnik és megköveteli a felnőttek megértését, türelmét. De egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozólag, hogy ha a szülő nem segíti elő a gyermek kimozdulását ebből a helyzetből, akkor ez egy életminőséget romboló szokássá rögzülhet és átmenekítheti magát a felnőttkorba.
Irtóztató ételek
A tudományos szakirodalomban ezt a jelenséget gyakran a gyermeki fejlődés természetes elemeként írják le, de súlyossága, valamint az étkezési szokásokra gyakorolt hatása továbbra is számos kérdést vet fel.
Egy közelmúltban készített tanulmány éppen ennek működését, illetve lehetséges következményeit vette górcső alá. A vizsgálatban 345 gyermek vett részt, akik közül 59,1%-nál figyeltek meg jelentős ételneofóbia kockázatot. A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy az ételneofóbia nem gyakori jelenség az 1-2 éves kisgyermekeknél, viszont a gyermekkor későbbi éveiben -különösen 2 és 6 éves kor között- gyakoribbá és hangsúlyosabbá válik.
De volt még egy ennél is fontosabb megfigyelés is, mégpedig hogy az ételneofóbia erősebb összefüggést mutat a kialakult étkezési mintákkal, mint az egyéni ízpreferenciákkal. Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy ezentúl ezt a jelenséget nem lehet csupán a gyermekfejlődés természetes részének tekinteni, hanem egyre inkább úgy tűnik, hogy az étkezési zavarok potenciális előrejelzője is, amely beavatkozást igényelhet.
Majd kinövi
Egy-egy visszautasítás miatt még nem kell rémeket látni, a gyermeknek is megvan a sajátos ízlése, ezért különbséget kell tudnunk tenni az autonómiáját kifejező normális döntések, és az eltúlzott reakciók (sírás, dührohamok) között, amelyek az egész család működését megzavarhatják. Ha az idegenkedés legalább hat hónapja tart és erős érzelmi reakciók kísérik, valószínűsíthető az ételneofóbia. És határozottan állítható, hogy egyáltalán nem lehet biztosra venni, hogy a gyermek képes lesz kinőni ezt, vagyis egyedül, önerőből felülkerekedni a félelmein.
