Kees de Graaf, a holland Wageningeni Egyetem kutatója volt annak a tanulmánynak a vezetője, mely kifejezetten az édesszájúság és a túlzott energiabevitel közötti összefüggést vizsgálta. Az eredményeiket kollégája, Eva Čad fogja ismertetni hamarosan az Amerikai Táplálkozástudományi Társaság éves találkozóján.
A tanulmányhoz három, körülbelül 60 önkéntesből álló csoportot hoztak létre – azaz összesen 180 résztvevőjük volt – írja a ScienceDaily. A csoportoknak különböző étrendeket írtak elő: ezek édes, kevésbé édes és vegyes ételekből álltak. Hat hónapig kéthetente szállították az étel- és italcsomagokat, amelyek a résztvevők napi étkezésének körülbelül felét fedezték.
A kutatók az ételeket édességük alapján kategorizálták, egy korábbi tanulmány adatai alapján, amelyben körülbelül 500 gyakran fogyasztott holland étel ízének intenzitását mérte fel. Az édes termékek közé tartoznak a lekvár, a tejcsokoládé, az édesített tejtermékek és a cukros üdítők. A nem édes ételek közé tartoznak a sonka, a sajt, a mogyoróvaj, a humusz, a sós popcorn és a szénsavas víz.
Minden résztvevő édes íz iránti preferenciáját több alkalommal tesztelték. Először a kísérleti étrend megkezdése előtt, kétszer az étrend alatt, és közvetlenül az étrend befejezése után. Végül egy és négy hónappal azután, hogy a résztvevők abbahagyták a kijelölt étrend követését, újra felmérték, ki mennyire édesszájú. A kutatók megvizsgálták a teljes energia- és makronutriens bevitelét, az étrendi választásokat a kísérlet alatt. Olyan fiziológiai mutatókat is mértek, mint a testtömeg, a testalkat, valamint a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának vérbeli markerei, például a glükóz, az inzulin és a koleszterin.
Annak érdekében, hogy ne legyenek zavaró tényezők, az egyes csoportoknak biztosított ételek és italok szénhidrát-, zsír- és fehérjetartalmát egymáshoz igazították. Emellett a csoportok közötti nagy különbségek elkerülése érdekében a résztvevőket nem, életkor és testsúly szerint randomizálták.
Hasonlóképpen, az édes ízű ételeket többet fogyasztó csoport sem vált édesszájúvá. Nem találtak összefüggést az elfogyasztott édes ételek mennyisége és a testsúly változása, illetve a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek biomarkerei között sem. A kísérlet után a résztvevők az 1 és 4 hónapos utánkövetés során természetes módon visszatértek ahhoz az étrendhez, melyet előtte is követtek.
„Ez az egyik első olyan tanulmány, amely az egész étrend édes ízét méri és szabályozza a valós fogyasztás reális tartományán belül” – mondta de Graaf. „Ez azért fontos, mert egyesek elkerülik az édes ízű ételeket, mert úgy vélik, hogy a rendszeres fogyasztás növeli az édes íz iránti vágyukat – de eredményeink azt mutatják, hogy ez nem így van.”
A kutatók következő lépésként szeretnék megismételni a tanulmányt gyermekekkel, akik még rugalmasak lehetnek ízpreferenciáik és étkezési szokásaik kialakításában.
