Régebben nálunk is természetes volt a készítése, ahogyan ezt Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató tanulmányában fel is jegyezte: „A lassú főzéssel besűrített szőlőmust készítését nagy valószínűséggel közvetlenül a törököktől tanultuk. Neve nálunk hangátvetéssel peszmeg lett. A DK-Dunántúlon készítik magyarok, délszlávok és németek egyaránt.
Szüretkor a taposókádról frissen lecsurgó mustból 1-2 fertályra valót kivettek az asszonyok és lekvárfőző rézüstbe öntve, lassú tűzön forralni kezdték. Amikor a must sűrűsödni kezdett, felszeletelt birsalmát vagy kockára vágott sütőtököt tettek bele. Addig főzték, amíg a gyümölcsök szétfőttek, a must besűrűsödött és mézszerűvé nem vált. Mustos birsnek vagy mustos töknek is nevezték és a legfinomabb téli csemegének számított.”
Fotó: Unsplash
Szőlőpekmez: mossunk meg alaposan 500 g szőlőt, aztán szedegessük le a szemeket és préseljük ki a levüket. Kb. 300 ml szűrletet fogunk kapni. Öntsük egy vastag aljú lábaskába, és főzzük alacsony lángon, gyakran kevergetve, míg szépen besűrűsödik és nagyjából 50 ml sűrű szirupot nem kapunk. A keletkező habot mindig távolítsuk el.
Ez a kicsiny adag 30-35 perc alatt elkészül, ha nagyobb adagot szeretnénk, akkor beletelik néhány órába, míg a szőlőlé hatodára bekoncentrálódik. A vége felé gyorsan sűrűsödik, ezért nagyon résen kell lennünk, mert csupán néhány pillanaton múlik, hogy mustmézet vagy lekvárt készítünk. És vigyázni kell arra is, nehogy leégjen, szóval kavargassuk serényen. Végül töltsük sterilizált üvegcsébe és azonnal csomagoljuk száraz dunsztba. A fehér és a kék színű szőlőkből külön-külön ajánlott peszmeget főzni, és aki még a jellegzetes, egyedi zamatukat is szeretné megízlelni, egyszerre csak egy fajtát válasszon.
A szőlő azért tudott ismét elterjedni a világban, mert az ember meglátta benne a lehetőségeket, és elkezdte olyan kreatív módokon felhasználni, mint például a pekmez és a verjus. Nem is beszélve a borról.
15 tápanyagban gazdag étel, amely a maximális egészség kulcsa
