Avar, mint természetes takaró
A természetes megoldás alkalmazása ma csodabogárság. Az erdőkertek kedvelőinek, a zen szemlélődő “lusta kertészségnek” a polgárpukkasztó ága: lehull az avar és otthagyjuk. Esetleg begereblyézzük a fa, cserje alá, téli takarót adunk a fagyérzékeny félcserjéknek, évelőknek, menedéket a sünöknek, hasznos és káros rovaroknak.
Az irányzat ellenzőinek legnagyobb félelmei:
- Mit szól hozzá a szomszéd.
- Az avar káros, mérgező, fertőző, veszélyes állatok, gombák és baktériumok lakhelye is lehet.
- Kikopik a gyep.
Nos igen. Az utóbbi kettőben van olyan faktor, aminek tényleg vannak kockázatai, a szomszédparával ellentétben. De a természet már csak olyan, hogy egyensúlyra törekszik. A vírus, baktérium, rovar inváziót ezeket tápláléknak értelmező ragadozók kezdik el kordában tartani: a végeredmény pedig hosszútávon egy tápláléklánc felépülése, ahol minden egyensúlyban van. Ezt viszont ki kell várni. Netán a végén a folyamatnak madarak fogják látogatni a kertet sűrűn. Félelmetes, nemde? Ahol a gyep kikopik, ott jobban érzi magát egyébként is az árnyéki talajtakaró, ami tavasszal majd túlnő az avaron, de addig is az avar megóvja a keményebb telektől.
Komposztálás, a legjobb dolog ami az avarral történhet!
A gazda szemléletű megoldás a komposztálás. Sokakat csak az ismeretlentől való félelem tántorítja el attól, hogy belevágjanak, hiszen biztos speciális tudást igényel. Sűrűn lakott településrészekben állandó ellenérv a “biztos büdös”, vagy a ”fertőzési góc”-tól való félelem, s rendre és makacsul tartja magát végső mentsvárként, hogy miért ne: a diólevél komposztálhatóságával kapcsolatos dezinformáció.
Ami szerves, az le is bomlik. Komplex vegyületek hullanak atomjaira a komposzt belsejében beinduló intenzív hőképződés és a lebontók hatására és ehhez semmi nem kell tennünk. azon kívül jóformán, hogy egy kupacra hajigáljuk az avart, háztartásban keletkező növényi anyagokat, időnként egy lapát földet vagy egy kanna vizet. Igen, a kórokozók és a kártevők lárvái, magjai, mérgei, sejtjei és spórái is.
