Hogy miért teszem ezt mégis? Azért, mert az ő egyedi története számos tanulságot és sok megfontolásra alkalmas ötletet rejt magában. Saját megfogalmazása szerint ő valójában egy műfalusi. Hogy ez mit jelent, miért hagyott fel a sajtkészítéssel és hol tart ma, mindjárt ki fog derülni.
– Városi srác voltam, aki élte a fiatalok életét Keszthelyen, és mind a mai napig sokan csodálkoznak azon, hogy még mindig kitartok vidéken az állattartás mellett. Ehhez azért az is kellett, hogy az ifjonti hév csökkenjen bennem, ez úgy harmincéves koromra jött el – kezdi történetét Korosa András. 
Szállodavezetőként és vezető recepciósként hotelekben dolgozott, és egy idő után érezte, másként képzeli el a vendéglátást, mint a tulajdonosok. Akkoriban Hévízen volt a munkahelye és vidékre vágyott, így esett a választás a közeli, gyönyörű fekvésű Nemesbükre.
Igaz, az eltelt években bizonyította, hogy nagyon is beilleszkedett a vidéki életformába, teheneket tart és fej, tud sajtot készíteni is. Megjegyzi, amíg idáig elért, elég sok buktatón kellett keresztülmennie, mert ő egy nulladik generációs gazda, aki soha nem tapasztalta meg, hogyan működik egy gazdaság, nem örökölt efféle tudást és nem is ebben képezte magát, így mindent a saját kárán tanult meg.
A futókacsákkal kezdődött

Amikor kiköltözött egy kis családi házba Nemesbükre, a kertben elszaporodtak a spanyolcsigák. Elhatározta, hogy beszerez néhány futókacsát ellenük, és kapott hozzá két tyúkot is. Valójában a pár friss tojás élménye indította el az állattartás útján.
– Az első langyos tojást még szalaggal is átkötöttem, ahogyan ez egy műfalusitól elvárható – mondja nevetve.
A futókacsákat elkezdte szaporítani, keltette a tojásokat, ami egészen jó kiegészítő tevékenységnek bizonyult a szállodai munka mellett. Aztán jöttek a pofonok, a legnagyobb valami ragadozótól származott, amelyik hatvan kacsával végzett.
– Ekkor azt mondtam, olyan állatot akarok, amit nem visz el a róka, nem fojt meg a nyest. Két kecske lépett a baromfik helyébe, de a pályafutásuk két napig tartott. Amikor lelegelték a díszkertet, menniük kellett. Ezután suffolk birkák következtek, közülük az egyiket sajnos sikerült halálra etetnem – sorolja a nehézségeket. Aztán lett 12 darab rackajuh.



