Belép a képbe a Kistermelők Lapja
– Már voltak juhaim, és ettől azt gondoltam, hogy én már kistermelő vagyok, ezért előfizettem a Kistermelők Lapjára. Itt olvastam egy cikket egy sajtkészítőről, aki jersey teheneket tartott, és bemutatták a fajtát is. Szerelem volt első látásra, abban a pillanatban elhatároztam, hogy nekem ilyen kell. Eladtam a rackákat, és Túrkevén, a Középtiszai Mezőgazdasági Zrt. tejelő tehenészetében találtam megfelelő előhasi üszőt, ő volt Boróka, aki azóta is itt van köztünk.
Az ellésig volt még pár hónap, ami a tehéntartás tanulmányozásával telt el, volt minek utánanéznie, hiszen András addig egyetlen tehenet sem fejt még meg, hogy csak egy momentumot említsünk. Megszületett Bíborka, akit Boriska, majd Borika követett. András a mai napig mindegyik tehénnek nevet ad, és mindegyik B-vel kezdődik. Még ekkor sem voltak különösebb tervei a tehénnel, csak egy romantikus kép élt benne, hogy lesz egy istálló, virít rajta muskátli és kinéz a tehén az ajtón.
– Gyorsan rájöttem, hogy túl sok a tej a kávéhoz, ezért felvetődött a sajtkészítés ötlete. Kipróbáltuk, de csak a családdal – meséli a kezdeteteket. Aztán ahogy lenni szokott, kaptak belőle a barátok, egyre többeknek ízlett, szerettek volna rendszeresen hozzájutni.
Később többször járt Németországban egy elismert sajtmester kurzusaira. Egy újabb vásárlás után már három tehén adta a tejet, ez viszont válaszút elé állította: szálloda vagy tehenek.
Az utóbbi mellett döntött, ami újabb problémákat vetett fel. Kérdés volt, hogy hány állat és mennyi sajt kell ahhoz, hogy eltartsa a családot, hogyan kell működtetni a vállalkozást és még sorolhatnánk az ezzel járó teendőket.
– Belevágtam, hoztam még tíz darab előhasi üszőt. Na, például ez sem lett átgondolva, hogy pár hónap után pont a duplájára fog szaporodni a létszám, sőt, hogy egyszerre fognak elleni, és hamar 140 liter tejet kell egyszerre feldolgozni. – Azt mondja, itt erősen érzete egy gazdaságban jártas családi háttér hiányát, mert akkor tudta volna, hogy ezt szép fokozatosan kell felépíteni.
– Akkor azt gondoltam, hogy lesz majd egy ember az állatok mellett és egy másik a sajtoknál, aki segít nekem, de hamar rájöttem, hogy ez sem ennyire egyszerű. Visszagondolva az első négy évre, ezt az időszakot folyamatos problémaként éltem meg. – Volt, hogy 35 tehenet tartott és fejt. Ekkor azt érezte, hogy saját maga rabszolgája, nem élvezi ezt a munkát, és elveszett a vidéki élet sava-borsa.
Fogadj örökbe egy tehenet
A rengeteg munka közben azért a korábbi vendéglátós nem veszett ki belőle, azon gondolkodott, hogyan lehetne a vevőket közelebb hozni a sajtokhoz. Az Alpokban minden évben látványos és tradicionális fesztivállal ünneplik meg azt a napot, amikor ősszel a hegyi legelőkről behajtják az állatokat, amelyen rengeteg látogató vesz részt.
Kolompokkal feldíszítette a teheneket, és végighajtották őket a falun a legelőre. A látványossághoz tartozott egy sajtfesztivál, gazdaságlátogatás és más programok is.
Az ötlet gazdasági haszna az volt, hogy azon a napon annyi sajtot adtak el, amennyi három hónap alatt szokott elfogyni. Ekkorra már letisztult a kínálat is, csak magas minőségű, 4-5 hónapos, érlelt, félkemény sajtokat készített különböző ízesítésekben. A hat év alatt egyre többen ismerték meg a Korosajt Műhely fesztiválját, aminek a Covid19-járvány vetett véget.
