Összességében megállapítható, hogy a takarmánynövény nitráttartalmát befolyásolja:

– az évjárat (időjárási körülmények), különös tekintettel a csapadék mennyiségére (az aszály növeli a nitrátterhelést);

– a műtrágyázás módja, mértéke és időbeli elosztása (a kora tavaszi betakarítás és a műtrágyázás közötti idő hossza kritikus, ha nincs időben bemosó csapadék);

– a tarlómagasság: a nitrát az alsó szárrészekben halmozódik fel;

– a kaszálás időpontja: a fenológiai fázis (a fiatalabb növény több nitrátot tartalmaz).

Régi és új határértékek

Az Egyesült Államok számos egyetemének szaktanácsadó szolgálata az 1. táblázatba foglalt irányelveket alkalmazza és javasolja a gyakorló szakembereknek.

Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) 2025-ben új határértéket állapított meg. Ez a BMDL10 érték, amely 64 milligramm nitrát/testtömeg-kilogramm/nap felnőtt szarvasmarhák esetében. Ezt az értéket a vér methemoglobin (MetHb) szintje alapján határozták meg: a határérték alatti nitrátfelvétel nem okoz klinikai oxigénhiányos tüneteket. Látható, hogy a korábban a gyakorlatban alkalmazott határérték ennél lényegesen magasabb volt, és jelenleg újraértékelés alatt áll.

A maximum 64 milligramm nitrát/test­tömeg-kilogramm/nap egy kifejlett tehén esetében a következő nitrátkoncentrációnak feleltethető meg a TMR-ben:

– 650 kg és 25 kg szárazanyag-felvételnél nagytejű csoportban: 1,66 g/kg sza. nitrát;

– 650 kg és 30 kg szárazanyag-felvételnél nagytejű csoportban: 1,39 g/kg sza. nitrát;

– 650 kg és 22 kg szárazanyag-felvételnél fogadó csoportban: 1,89 g/kg sza. nitrát;

– 650 kg és 14 kg szárazanyag-felvételnél előkészítő csoportban: 2,97 g/kg sza. nitrát.

Hazai adatok, kockázatelemzés

Egy hazai tanulmányunkban a takarmány­eredetű, krónikus nitrát-expozícióval foglalkoztunk. A nitráttartalmat elemeztük a tejelő tehenek TMR-mintáiban: frissen ellett (1–30 nap ellés után, n=1 911), nagytejű (35–45 kg/nap/tehén, n=11 276) és előkészítő („close-up”) teheneknél (1–21 nap ellés előtt, n=2 430). Emellett intenzív, szántóföldi fűszilázsok (n=822) és korai betakarítású rozsszilázsok (n=1 288) nitrátkoncentrációját is vizsgáltuk. Az eredmények alapján azt állapítottuk meg, hogy amikor a hagyományos határértéket vettük alapul, akkor az átlagértékek a biztonságos tartományon belül maradtak. Azonban az EFSA új ajánlása szerint más következtetéseket kellett levonnunk:

– a nagy tejtermelésű tehenek esetében (650 kg testtömeg, 25 kg szárazanyag-felvétel) a TMR-minták átlagos nitráttartalma meghaladta a határértéket (EFSA:1,66 g/kg sza. a takarmányban);

– a frissen ellett teheneknél (650 kg testtömeg, 22 kg szárazanyag-felvétel) az átlagos nitráttartalom megközelítette a határértéket (EFSA: 1,89 g/kg sza a takarmányban);

– az előkészítő csoportban (650 kg testtömeg, 14 kg szárazanyag-felvétel) etetett TMR-ek mért átlagos nitráttartalma pedig jóval az EFSA-határ alatt volt (EFSA: 2,97 g/kg sza a takarmányban), így biztonságosnak tekinthető.

Ugyanakkor az EFSA által javasolt felső határértékeket alkalmazva a magas kockázatú esetek aránya 16–38 százalékra nőtt a különböző csoportokban. Ez arra utal, hogy a krónikus nitrátterhelés nem zárható ki, és annak lehetséges következményei (csökkent takarmányfelvétel, korai embrióelhalás, vetélés) elkerülhetők lettek volna szigorúbb nitrátmonitoring alkalmazásával.