A korai betakarítás miatt a magas nitráttartalom kockázata továbbra is fennáll a korai betakarítású gabonaszilázsok és a szántóföldi, intenzív fűszilázsok esetében. A korai betakarítású rozsszilázsok (áprilisi vágás, 2014–2022) átlagos nitráttartalma 3,6 g/kg sza. (n=1290) volt, míg az intenzív fűszilázsoké (2014–2022) 4,3 g/kg sza (n=736). Ez korlátozó tényező lehet.
A levonható következtetések tehát attól függnek, mely határértéket vesszük alapul. A hagyományosan alkalmazott 5 g/kg sza. határérték, amelyet évtizedeken át széles körben használtak, ma már elavultnak tekinthető, mivel elsősorban a klinikai tünetek megjelenésére épült. A szubklinikai nitrátterhelés ezzel szemben nehezen észlelhető, de jelentős gazdasági veszteséget okozhat. Az EFSA által javasolt küszöbérték lényegesen szigorúbb, mint amit a gyakorlatban korábban alkalmaztak, és aggályokat vet fel a korai betakarítású tömegtakarmányainkkal szemben.
Alkalmazható agrotechnikai eszközök
A nitrátterhelés mértékének és előfordulásának csökkentése érdekében számos lépést meg kellene tennünk. Az őszi vetésű, korán betakarított modern gabona- és fűfajok esetében különösen fontos a megfelelő agrotechnikai gyakorlat: műtrágyaadagnak, a kijuttatás időpontjának és fizikai formának helyes megválasztása. A túlzott műtrágya- vagy hígtrágya-használat nitrát-felhalmozódást okozhat. Az adagolás mellett a kijuttatás ideje is kulcsfontosságú. Őszi vetésű takarmánynövényeknél három kijuttatás ajánlott:
– ősszel: hígtrágya, műtrágya (kb. 60 kg nitrogén hatóanyag/ha);
– tél végén (kb. 30 kg nitrogén hatóanyag/ha);
– március közepéig (kb. 30 kg nitrogén hatóanyag/ha): a folyékony műtrágya alkalmazása a legmegbízhatóbb, mert nem/alig szükséges hozzá bemosó csapadék. Szilárd műtrágya esetében érdemes 4 hetet hagyni a betakarításig, hogy legyen elég idő a műtrágya talajba oldódására, felszívódására és beépülésére.
Ezzel mérhetően csökken a betakarított tömeg nitrátterhelése, mert az alsó szárszakasz a „nitrátgazdagabb” rész.
Ajánlott etetési gyakorlatok
A magas nitráttartalmú takarmányokat alacsonyabb nitráttartalmúakkal (pl. más szilázs) kell keverni, hogy csökkenjen a teljes adag nitrátkoncentrációja – hígítás. A magas nitráttartalmú takarmányokat fokozatosan kell bevezetni, hogy a bendőmikroflóra alkalmazkodni tudjon – fokozatos szoktatás. A napi kétszerinél gyakoribb etetés egyenletesebb nitrátterhelést biztosít, amihez a bendőbaktériumok jobban alkalmazkodnak – napi többszöri etetés.
A propionsav-termelő baktériumok (bolus vagy por formában) akár 40 százalékkal is csökkenthetik a nitrát- és nitritszintet a bendőben, de legalább 10 nap szükséges az alkalmazkodáshoz – adalékok.
A nitrát-, nitritmérgezés és a krónikus vagy szubklinikai nitrátterhelés tehát továbbra is komoly kockázatot jelent a tejelő szarvasmarhák számára, különösen korán betakarított gabona- és fűszilázsok esetében. A korai diagnózis, az azonnali beavatkozás és a megelőző gazdálkodás (takarmányvizsgálat, hígítás, fokozatos etetés, megfelelő betakarítási stratégia) segít a kockázatok mérséklésében.
Dr. Orosz Szilvia
ÁT Kft., Gödöllő
Állatorvostudományi Egyetem,
Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék
dr. Wagenhoffer Zsombor,
dr. Bersényi András, dr. Bajnok Márta,
dr. Szentes Szilárd
Állatorvostudományi Egyetem,
Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék
