A gyomként kezdődött karrier

A zab (Avena sativa) története meglehetősen sajátos. Míg a búzát vagy az árpát már az ókorban is nagy becsben tartották, a zabot sokáig csak a veteményesek hívatlan vendégeként, egyfajta gyomként kezelték. Eredete a Közel-Kelet területére vezethető vissza, de igazán a hűvösebb, csapadékosabb észak-európai éghajlaton talált otthonra.

A rómaiak és a görögök annyira lenézték, legfeljebb az állatok takarmányozására tartották alkalmasnak. Ezzel szemben a skótok, a germánok és a skandináv népek hamar rájöttek, hogy ez a szívós növény még a legzordabb körülmények között is megterem, és olyan energiát ad, amivel átvészelhető a leghidegebb tél is. Mondhatni, a zab tette lehetővé az északi népek túlélését, és mára világszerte az egyik legfontosabb gabonafélévé vált.

Mi teszi különlegessé a zabot?

Emellett a zab a gabonák között kiemelkedő fehérjetartalommal bír, és gazdag olyan ásványi anyagokban, mint a magnézium, a vas és a cink. Alacsony a glikémiás indexe, ami azt jelenti, hogy a benne lévő energia lassan, egyenletesen szívódik fel, így nem okoz hirtelen vércukorszint-ingadozást és az azt követő „kajakómát”.

Az egészség őre a tányéron

A rendszeres zabfogyasztás kedvező hatásait a tudomány is alátámasztja. A már említett béta-glükán segít a koleszterinszint csökkentésében, mivel képes megkötni a bélrendszerben a koleszterinben gazdag epesavakat, gátolva azok felszívódását.

Rosttartalma révén valóságos „seprűként” tisztítja a bélrendszert, segítve a rendszeres anyagcserét.

A benne lévő antioxidánsok (például az avenantramidok) gyulladáscsökkentő hatásúak és védik az érrendszert. Mivel rendkívül laktató, segít elkerülni a felesleges nassolást, így a diéták egyik legstabilabb alapköve.

A tökéletes zabkása receptjéért lapozzon!