Honnan jött az ötlet, hogy a gyógynövények otthoni használatára építsetek fel egy magazint?

Miután kertészmérnökként végeztem az egyetemen hamar rájöttem, hogy ez egy olyan szakma, hogy tavasztól őszig annyit lehet dolgozni, hogy kevés a 24 óra egy napban. A tél ellenben jóval kevésbé tevékeny. Akkor kezdtem el kertészeti témákban több lapnak cikkeket írni és egy idő után jött az ötlet, hogy legyen egy saját lap, de csak negyedévente megjelenő. Így az olvasóknak is van ideje a tartalmát alaposabban megismerni és kipróbálni, és a csapatnak, akik készítik sem versenyfutás az idővel (néha mégis az) az évszakonként megjelenés.

Ezt a kettőt ötvöztük, hogy ebben legyenek házilag elkészíthető tippek, ötletek receptek, előbb gyógynövényekből. Az évek során ez annyiban bővült, hogy az ehető vad növények témaköre és a mindenki által használt kultúrnövények (zöldségek, gyümölcsök, gabonák) kreatív felhasználása is egyre gyakoribb téma lett. Az alapkoncepció tehát annyi, hogy olyan recepteket gyűjtünk és adunk közre, melyek alapanyagai bárki számára hozzáférhetők, de mégis kicsit a megszokottól eltérő, néha extrémebb növényfelhasználási módokat mutatunk be. A mai iparosodott világunkban, ahol élelmiszereinket is iparszerűen állítják elő szerintem egyre fontosabb, hogy ezek a napjainkban már néprajzi-relikvia számba menő különleges recepteket megőrizzük az utókornak.

Ez az érdeklődésem, „kattanásom” a kreatív növényhasználattal kapcsolatban már régről eredeztethető. Olyan nagycsoportos óvodás lehettem, amikor összeraktam magamban, hogy nagymamám a konyhában ezt-azt olajban süt, nagyapámnak a műhelyben pedig volt gázolaja, így bár kis hiba csúszott a számításaimba, de sütöttem magamnak ribizlit (az érett épp akkor a kertben) gázolajban. A félreértésem csak annyi volt, hogy a gázolaj az nem napraforgóolaj és a ribizlit is felesleges megsütni… Lelkesen megettem, egy kis rosszullét lett belőle, de a kedvemet nem vette el. A Herbációban azért ennél már jóval üzembiztosabb és nagyobb gasztro-értékkel bíró recepteket teszünk közzé.

A hagyományőrzés, a népi gyógymódokra épülő tudás továbbadása volt a cél? Ezeknek tudományos alapot is adtok?

Ez is benne volt a dologban, de azzal, hogy melyik gyógynövény mire jó, már régen is rengeteg könyv foglalkozott. Most az internet világában pedig még bőségesebb az információ erről, csak most jobban meg kell szűrni, hogy mit hiszünk el. Így inkább az volt és ma is az a fő irány, hogy legyen szó gyógy- és fűszernövényekről, zöldségekről, gyümölcsökről vagy ehető vadon termő növényekről, olyan tippeket adjunk a felhasználásukra, melyekre sokan nem gondolnak azért, mert mindent megszokás szerint készítünk el, általában. Ám a megszokott alapanyagokból sokkal változatosabban is lehetne ételeket, italokat, tartósított dolgokat készíteni.

Az egészséget támogató étkezés nem kell, hogy egy „diéta” legyen, ami lemondással és unalmas ízekkel jár együtt.