Szerző: Rostási Nikolett

Oda, ahol a vegyszermentesség, a tudatosság és a mindennapok valódi értelmet kapnak.

Kiss Andrea Judit gyerekkorának nyarai már korán megmutatták számára, milyen ereje van a földnek, a kétkezi munkának és annak a csendes rendnek, amely a természetből fakad. Az élet azonban sokáig más irányba sodorta. A föld szeretete háttérbe szorult, de soha nem tűnt el. Andrea részletesen beszélt arról, hogyan talált vissza erre az útra.

– Negyvenkilenc éves koromig Szolnokon éltem a férjemmel és a fiunkkal. Foglalkozásomat tekintve magántanár vagyok, immár tizenkilenc éves korom óta. Szeretem a hivatásomat, de egy idő után egyre inkább azt éreztem, hogy sok nekem az asztal melletti ülés, a négy fal közé szorított mindennapok. Kerestem az utamat különféle kreatív tevékenységekben, miközben egyre közelebb kerültem ahhoz a szemlélethez, amelyet gyerekkoromban természetesnek éltem meg: a nagymamám „hagyatékához”.

A téesz főkönyvelőjeként dolgozott, ami akkoriban nagy szó volt, mégis, ha este nyolckor palacsintát kívántunk, gondolkodás nélkül kötényt kötött, és sütni kezdett. Halálával ez az irány hosszú időre eltűnt az életemből. Az egyetemi éveim Jászberényhez, Miskolchoz és Budapesthez kötöttek, de az életem jelentős részét Szolnokon töltöttem. Aztán öt évvel ezelőtt, negyvenkilenc évesen elérkezett a pillanat: most vagy soha. Mindent hátrahagyva belevágtunk az ismeretlenbe. Porrogon vásároltunk egy házat, hozzá négyezer négyzetméteres kertet és egy darab erdőt. Nem tudtuk pontosan, mi vár ránk, csak azt, hogy vegyszermentesen szeretnénk gazdálkodni. Erőn felül dolgoztunk, azzal a tudással, amit könyvekből és cikkekből szereztünk, mindenféle gyakorlati tapasztalat nélkül. Eleinte mindent egyszerre akartunk megvalósítani, és voltak, akik kihasználták a tudatlanságunkat. Anyagi és emberi veszteségek is értek minket, de igyekeztem mindezt tanulási folyamatként megélni. Egy idő után azonban vettünk egy nagy levegőt, és megálljt parancsoltunk.

Tudatosan alkalmaztuk a növénytársítás erejét. Abban az évben még két hasonló területet műveltünk meg, és igyekeztünk „megszelídíteni” a meglévő málnást is. Volt sok sírás, sok nevetés, küzdelem és öröm, és egy semmihez sem hasonlítható érzés, amit csak a földdel való munka tud adni.

Tapasztalatokból tanultak

A Jelen-lét Farm története nemcsak a föld szeretetéről szól, hanem a kísérletezésről, a felfedezés öröméről és a vásárlókkal való közvetlen kapcsolatról. Andrea útja a kis termőterületektől a piacokig, a kézműves termékek megszületéséig és az egységes arculat kialakításáig tele volt váratlan fordulatokkal és inspiráló pillanatokkal.

– A következő év elején véletlenül fedeztük fel a fonyódi piacot. Másnap felhívtam őket, és éppen egy kétméteres hely maradt szabadon. Gyorsan lefoglaltuk és kifizettük. Az első alkalommal tíz darab 125 grammos ribizlivel érkeztünk, és őszintén szólva, nagyjából kinevettek minket. Később érkezett a málna, azzal mentünk újra, de a bevétel legfeljebb tízezer forint volt, ami alig fedezte a költségeinket. A cél nem a gyors profit volt, hanem a tanulás: meg akartuk ismerni a keresletet, tapasztalatot gyűjteni, és megtanulni, hogyan működik a piac. Közben kéthetente Szolnokra kellett indulnunk, hogy a szárazság miatt hiányzó gyümölcsöt pótoljuk a biztos bevételért.